Az Amadea zenekar nem aprózta el, 2003-tól 2005-ig léteztek, aztán feloszlottak, majd újjáalakultak, 2006 márciusában pedig elkészült ez a három számos EP. (Miért nem demó? Oké, hogy mindenki a világhírnév felé törekszik, de egy ilyen friss csapatnak bőven elég először egy bemutatkozó demót készíteni, illetve elég, ha annak nevezik el, mivel gyakorlatilag ma már ez a hangzásbeli szint számít a normál demó minőségnek.)
|
megjelenés:
2006 |
|
kiadó:
szerzői kiadás |
|
pontszám:
5 /10
Szerinted hány pont?
|
A hangzás teljesen rendben van így elsőre (a billentyűket sikerült picit hátrakeverni sajnos), a zene azonnal mellbevágott fogós súlyosságával, annak ellenére, hogy síkegyszerűek a témák, sikerült teljesen ügyes módon összeilleszteni mindent. Teljesen bizarr, de az első nóta egyes részeiről hangulatilag az Evergrey ugrott be, bár zeneileg azért még elég messze van a két csapat egymástól. Főleg, mert itt egy srác hörög mélyen, egy leányzó meg énekel magasan. Amúgy leginkább amolyan lendületes gótos metalzenét játszik az Amadea.
A technikai részleteket tekintve tudják, mit akarnak, ismerik a korlátaikat, nem akarnak többet játszani még, mint amire képesek, a dalok hangulatosak, van bennük lendület, érzelem, teljesen jó kis dolog bontakozhat ki ebből a későbbiek folyamán.
Ami mindenképpen fejlesztendő, az egyrészt a hörgés: kicsit egysíkú, helyenként inkább már brummogás. A másik a női énekhang: sajnos megint ez a tipikus "magyar női hang", valahogy a hazai énekesnő-palánták nem merik kiengedni a hangjukat, inkább fátyolos kislányhangon dalolásznak. Nem így kell. Ehhez tüdő kell, erő, érzés, dinamika. Ez itt nem éneklés, csak torokból jövő kislányhang, még az éteri női témákat is rekeszből kell megnyomni. Viszont legalább nem hamis, az is valami. Tessék külföldieket hallgatni, hogy hogyan csinálják. És a szokásos: énektanár... (Tudom, megint szőrösszívű és szigorú vagyok, de nem véletlen, hogy sorra elvéreznek a komolyabb énekesnős zenekarok nálunk, illetve aki meg tud énekelni, az inkább popzenét csinál. Itthonról ajánlom mondjuk Ágnes Vanillát, ő ráadásul néha még metal is.)
A fülbemászó igazi énekdallamok és főleg a refrének is hiányoznak még a nótákból, de ez betudható a rutintalanságnak, majd ráéreznek miképp kell dalokat írni, egyelőre így is több, mint bíztató, amit a csapat nyújt ezen a felvételen.
Számomra ez inkább még demó, mint EP, de ha már ők így reklámozzák, akkor pontozni kell. Evvan. Az összteljesítmény pedig még azért igencsak közepes.
