Ha nem mond az Apostasy név semmit, nagyjából elég annyit tudni, hogy egy 2000-ben alakult svéd black metal zenekarról van szó. Mondjuk a black metalra még az is rájönne, aki világéletében csak AOR-t hallgatott, elég csak a lemez bután klisés címére rápillantani. Juj.
|
megjelenés:
2004 |
|
kiadó:
Black Mark / Record Express |
|
pontszám:
6 /10 Szerinted hány pont?
|
E korongot 2003-ban vették fel az Underground Stúdióban, mondjuk a hangmérnök szerintem sokszor nem a keverőpultnál ült... A zenekar a Dimmu Borgir és a Cradle Of Filth - tehát a lightos black - vonalán dolgozik, dús billentyűtémákkal, hol károgó, hol hörgő vokalistával, helyenként fülbemászó, illetve sodró dalszerkezettekkel, ehhez a stílushoz illő csicsergős/csörgős hangzással. Dinamizmus, mint olyan, az nincs a soundban, ki tudja miért, de idegenkednek az átlag black metal zenekarok ettől. Itt speciel a cinek cincognak valami bődületesen idegesítően. Azt sem igazán értem túlzottan, hogy olykor miként bírták a zongoratémákat ennyire alulkeverni, főleg, mikor az viszi a fő témát. Máshol a billentyűs részeket pedig az előtérbe tolták. Ki érti ezt?
A lemez középszerű, noha kellemes, hallgatható. Lightos black metal kedvelőknek tökéletes háttérzene pandamaci arcfestés gyakorlásához és bősz vicsorgáshoz a tükör előtt. De mivel eléggé hallani a hatásokat, így kiemelni nem nagyon lehet semmit, viszont az tény, hogy korrekten összerakták a dalokat. Így már csak rajtuk múlik, hogy hajlandóak-e ötletet is belevinni a saját szerzeményeikbe a jövőben vagy megmaradnak az epigonok csarnokában.
