Shock!

Az 1986-os alakulásával a lengyel Armagedon akár nemzetközi legendává is nőhetett volna, karöltve a Vaderrel, ha sikerül előrukkolnak valami figyelemreméltóval. De ami a Vadernek összejött, az honfitársaiknak nem, s ugyan az 1993-as The Invisible Circle debütáló lemezükkel otthonukban a death metal egyik tartópillérévé léptek elő, ez mégsem volt elég a szélesebb körű névszerzéshez.

Fel is oszlottak hamarosan, de az úgynevezett „Armagedon testvérek", vagyis az alapító testvérpár, Krizz és Slavo tizenhárom év után másodszorra is beindították a zenekari gépezetet. A már 1990-ben is velük zenélő Sooloo basszusgitárossal kiegészülve pedig hozzá is láttak a második lemez megírásának, ami a Death Then Nothing nevet kapta.

Itt van tehát a kettes album, amely azon az európai ízű death vonalon mozog, ahol a honfitárs Vader is alkot hosszú évek óta, de azért a dinamizmusban, a riffelésben az olyan zajgépektől sem állnak távol a lengyelek, mint a Master, vagy a Dissect. Előbbit a vehemens riffelés, utóbbit pedig az itt-ott felbukkanó dallamos témák, szólók terén lehetne felemlegetni, de pusztán csak a miheztartás végett. Az Armagedonon érezni ugyanis, hogy eszük ágában sincs senkit se másolni, belőlük egyszerűen ez a természetes, nyers extrém zene jön, és kész. Nem is nagyon lehet itt hosszas elemezgetésekbe bonyolódni, ahhoz a Death Then Nothing nem elég technikás, sőt, még különösképpen érdekesnek se csúfolnám. Ez a lemez az old school death rajongóknak lett összekalapálva, akik nem vágynak másra, mint félórányi kőtömbszerű riffelésre, amit némi óvatos tempóvariálás dúcol alá, s egy kellően öblös hangú frontember acsargása egészít ki.

Azért egy dalban mégis akad érdekesség, ez pedig a Seeing Is Believingben felbukkanó keleties férfiének. Nem egy eget rengető találmány, de valószínűleg a vaskalapos death metalosok már ennél is felhúzzák majd a jobb szemöldöküket. A hangzásba viszont nem lehet belekötni, a gitárok kellően ki vannak emelve és vastagon is szólnak, sőt, még a dob is egészségesen szól, s még mindezek felett a borító is igényesre sikeredett, ami azért a hasonszőrű bandákra nem igazán jellemző. Mindent összevetve korrekt lemez a Death Then Nothing, egy kellően erős terjesztéssel akár ki is törhetnek végre az ismeretlenség lengyel homályából.