Shock!

Közel másfél évtizedes múltra tekinthet vissza az Armistice, hiszen a müncheni zenekar még 1992 végén alakult. Azóta megjelent 3 demo illetve promo cd-jük, és 2000-ben a debüt nagylemez is kijött, Hot on the Trail címmel. A Roots of Evil a második teljes anyaguk, és még tavaly jelent meg.

A honlapjukon található biográfia szerint olyan bandák iránt elkötelezettek leginkább a srácok, mint az Exodus, az Annihilator vagy a Slayer. Mindez sajnos kevéssé hallatszik az anyagon, mivel – bár klasszikus thrash metalt nyomat a négyes – zenéjük jóval egyszerűbb, sokkal közelebb áll az európai – leginkább persze a német – thrash vonulathoz. Nem véletlen, hogy az elmúlt években több közös turnét is nyomtak olyan bandákkal, mint a Destruction, a Tankard vagy Tom Angelripper szóló formációja.

Elég egyszerűcske, sablon thrash nóták találhatóak tehát a lemezen, szám szerint nyolc, melyek nem rosszak ugyan, de eléggé izgalommentesek, így minden maradandó hatás nélkül suhantak el mellettem, hiába pörgettem viszonylag sokat a lemezt. Egy-két jobb pillanat akad azért, a nyitó ChildSoldier és az azt követő Rabies még fenn tudja tartani az érdeklődésemet, de utána fokozatosan ellaposodik a lemez, a vége felé már csak a vicces című Doggy Style emelhető ki. Alig akad kiugró, akár csak egy minimális izgalmat megcsillantó momentum, és hát Stefan Fischer énekes/gitáros hangja sem az igazi. Nem teljesen üvöltözés, amit produkál, sokkal inkább egyfajta nagyon reszelős, ráspolyos kántálás. Kicsit olyasmi, amit anno a Xentrix-ben (emlékszik még egyáltalán valaki rájuk?) lehetett hallani, csak rosszabb, meg úgy egészében süt róla valahogy, hogy germán.

Hogy azért valami jót is írjak, a lemez feljátszásába viszont tényleg nem lehet belekötni. Oké, hogy nem túl komplexek a dalok, de legalább becsülettel felnyomták őket, együtt, és ami a legfőbb, pontosan játszanak a srácok, ami - azt hiszem - mindenhol minimum kellene, hogy legyen. A hangzás sem vészes, nem szedi le ugyan az ember fejét, de szépen, arányosan és tisztán szól minden, a feltételezhetően igencsak limitált büdzséhez viszonyítva.

Ráadásként szerepel még a lemezen a Trail of Fear klipje illetve a Sabbath klasszikusának, a Symptom of the Universe-nek bethrashesített verziója, ami nem rossz ugyan, de anno a Sepu azért jobban nyomta.