Globalizálódik a világ rendesen. A kiadó texasi, a zenekar pedig brazil, a műfaj amit játszanak old-school black metal. Ezt adjátok össze. A borítóról lehetett sejteni, hogy ők aztán nem viccelnek, régivágású logo, a képen pedig sejtelmesen kukucskál néhány kopár fa mögül egy gonosznak látszó szempár, balra meg a hold is világít persze.
A dalszövegekhez megtalálták az alap gót betűtípust, a tartalmukról elég annyi, hogy tartalmaz olyan szavakat, hogy: sátán, vér, fekete mágia, lucifer, szóval sátánista kiskölykök akarják ijesztgetni a hallgatókat. Bár ahogy átböngésztem én inkább röhögtem egy jót rajtuk, vicces, hogy élnek még létformák a földön, akik képesek komolyan károgni olyanokat, hogy: dominus humilim et rex serborum/et nomen domini inferi/ave, satanas. Azonnali agymosást ajánlanék nekik, főleg miután láttam a borító közepét, ahol megtekinhetőek pandamaci-arcfestéssel, jujj, de megijedtem ám!
A zene és a körítés alapján ott motoszkál az emberben a gondolat, hogy Brazíliában furcsa dolgokat képzelhetnek az európaiakról, mint ahogy mi is azt hisszük róluk, hogy az Amazonas mentén fúvócsővel vadásszák le a napi betevőt, nyilván.
No, a zene. Teljesen középszerű (buta) black metal klisékből áll az egész, a pikantériáját a dolognak a rendkívül pontatlan dobos adja meg, aki hullámzik, mint egy bekrepált Singer varrógép. Akkor inkább a dobgép, mert jelen esetben az élő dob úgy agyonvágja a szokvány riffeket, ahogy az illik. Mindezt megkoronázandó jó hangosra keverték a dobot, így a gitárt olykor csak sejteni lehet az összevissza kalapálás alatt. Vokalistánk rikácsol, mint egy éhes varjúcsapat, akit a tél szele beűzött a városba, más érdekesség nem mondható el róla, talán még annyi, hogy tökmindegy milyen nyelven teszi mindezt, nem érteni egy szavát sem. Bár az előzőekben taglalt dalszövegeket átböngészve gyakorlatilag nem is baj.
Hiába akarnak felrázni középen egy kis akusztikus átvezetéssel, ebből aztán tökéletesen lejön, hogy mennyire NEM tudnak zenélni. Semennyire. Egy húron nyekeregni minden kezdő gitáros tud, sajnos sok black metal zenekar azt hiszi, hogy ez maga a zenei kiteljesedés, pedig ez még csak a legalja a dolgoknak. Old school black metal rajongók biztos csillogó szemekkel olvassák és azonnal rendelnek egy cd-t, tegyék meg, vannak ennél sokkal rosszabb zenék is, de amíg itthon van mondjuk egy Ahriman vagy egy Turulvér, addig csak szánakozva mosolygok az Arum zenéjén. A kiadói infólapon olvasható remek dicséreteket meg nem tudom, honnan másolták, mert a neten nem igazán bukkantam rá ilyesmire. Meg másfélére sem. Hm...
Ötleteket nélkülöző zene, rossz hangzással, nevetséges körítéssel, jóindulatú pontszámmal.
