Shock!

Egy szál pőre írott cd és egy rövid infólap, ennyi áll rendelkezésemre, hogy megismerkedjek az Astriaal zenéjével. A zenekarnévből és lemezcímből ránézésre black metalra tippeltem és tényleg. Saját bevallásuk szerint újító black metal ez, ami azért túlzás, de nem az a tipikus régifajta süvítés szól a cd-ről, az is igaz.

Azt sosem találnátok ki, hogy honnan való a csapat, inkább elárulom: Ausztráliából. Furcsa, hogy azon a kevés havat látott vidéken ilyen északi zenét bírnak játszani, valamelyik tag biztos hűtőházban dolgozik és ott próbálnak suttyomban. A Renascent Misanthropy a csapat első lemeze, eddig két kazettaalbumot jelentettek meg.

Nem citerázok tovább a T. Olvasók idegein, azt is elárulom, hogy zenekarunk a Dimmu, Borknagar zenekarok ösvényében lépked, ahogy hallom nagyon is magabiztosan. Zeneileg legalábbis, a vokáltémákat illetően a szokványos blackes hörgés/károgás/süvítés kombinációt hallhatjuk, elég kifejezően, normál énekhang itt kevésbé jellemző, mint európai kollégáiknál. Például az ötödik dalig várnunk kellett, hogy felcsendüljön egy pici dallam, tényleg csak nyomokban, és nem is annyira jellegzetes a hang, mint. Egyébként annyira nem is hiányzik a zenéből, így is kellően monumentális, atmoszférikus, ésatöbbi, szóval abszolút magával ragadó a lemez. Valahogy úgy éteri helyenként, hogy nyoma sincs a klasszikus éteri hangzás/hangok alkalmazásának.

Ami a javukra írandó, hogy olykor igencsak melodikus gitárszólókat, kiállásokat hallhatunk tőlük, tovább fokozva az amúgy sem kispályás hangulatot. A hetedik nóta pedig egy igen érzelemdús instrumentális tétel, tiszta jó, hogy ilyeneket is hajlandóak black zenekarok bevállalni néha. A dalokat inkább a gyorsaság jellemzi, mindamellett fogósak, ötletesek, és annak ellenére, hogy azért valahol nyilván klisékből építkeznek, a dalok felépítésében akadnak meglepetések, okosságok. A zenészek is ügyesek, mintha a zsigereikben éreznék ezt a világot. Ahogy a zenekar honlapján nézem, kezdik kinőni a szegecses csuklószorítókat, szóval úgy tűnik a zenéjükkel együtt szép lassan felnőnek a külsőségeket illetően is.

Kár, hogy a kiadó lespórolta a borítót, kíváncsi lettem volna vajon a booklet méltó-e a zenéhez. Mert az a maga műfajában elsőrangú, Európába kellett volna születniük, sokkal könnyebb dolguk lenne, mint odaát a koalamackók és eukaliptuszfák között.

Blackeseknek erősen ajánlott lemez, ez az a színvonal, ami elvárható manapság ebben a műfajban.