Shock!

Demó helyett rögtön szerzőiben adta ki első anyagát a makói Athame. Na jó, ez a szerzői azért azt takarja, hogy színesnyomtatós a borító + írott a cédé. Még egy éve sincs, hogy megalakult a formáció, tehát nem kispályáztak. De mivel nem az első zenekara a tagoknak, azért nem egy elveszett próbálkozás (mielőtt rémülten becsuknátok az oldalt, Kedves Olvasók).

Fiatalok, ami hol hallatszik a zenén, hol nem, vagyis a koncepció megvan a zenekar részéről (pogány black), a dalírásra azonban még ráférne a csiszolgatás. A basszusgitáros személyében egy hölgyet tisztelhetünk, aminek mindig nagyon örülök - feminista lelkem ujjong ilyenkor - a dobos tudomásom szerint nagyon fiatal, ahhoz képest minden elismerésem. Nem azt mondom, hogy ledobolja Nick Barkert, de már most fantáziadúsan dobol, és ha így halad, jó lesz számolni vele.

Intro, outro + 7 szám, bő fél órában. De mivel minden dalt elég összetettre alkottak meg, úgy éreztem hogy egy órás biztos megvan a korong. A szokásos tekerések mellett dallamos, fogós témákat kever a zenekar, olykor fülön csíptek egy-egy igazán kellemes témát, nekem a Szelek királynője és az Áhitatos ének a legszimpatikusabb darab. Hehe, lehet, hogy a végére lendült be a csapat, mivel ez a két utolsó dal. Mint a számcímekből kiderül, a magyar nyelv mellett tették le voksukat, végre egy zenekar, amelyik nem a nagy külföldi megváltásra áhítozik. Tisztességes bemutatkozás, de még nem tudom azt mondani, hogy letépte volna a fejemet. Kiindulópontnak viszont nagyon jó, és a hazai blackes táborra is ráfért már egy ilyen csapat.

Azt nem mondhatom, hogy rémes a hangzás, bár ráférne egy dögös mastering, alapvetően egészen élvezhető a Denevéres felvétel. A bőgő szól egy kicsit furán. A borító hiányosságai mellett nem tudok elmenni, ha szerzői, ha nem azért arra jó lenne odafigyelni, hogy néhány alapvető információ rajta legyen, ne csak a tagok nevei és a számcímek. Legalább az, hogy hol és mikor készült a felvétel, meg postacím sem árt. Mindent összevetve megszavazom nekik a bizalmat.