Háhá, még egy hardcore cd. (Ma már ez a harmadik.) Csordavokállal indító. A picit később, egyedül kibontakozó vokalista tisztára úgy hörög, mint Tauszik Viktor a Dark Clouds-ból, vagyis már a Nadirból. Jelen lemezen azért az Awoken vokalistájának sikerült jól hátrakeverni a hangját.
megjelenés:
2004 |
kiadó:
Let It Burn / On Fire Promotion |
pontszám:
4 /10 Szerinted hány pont?
|
Pattogós, ugrálós, de még vérbő zenét játszik a csapat, a riffek talán túl puritának, egysíkúak, olyannyira, hogy az első, majd' négy perces szám kb. kettő riffből bír állni. Ami valljuk be: kevés. Amúgy a Madball meg a régesrégi Biohazard ugrott be a zenéjükről, az a fajta pattogós hardcore ez, ami még metalnak is csúfolható helyenként. Már a második dal szól és még mindig az az érzésem, mintha az első lenne: tökugyanolyan. Akad benne ugyan másfél egységnyi jó pillanat, de rém fárasztó ennyire minimál riffekből építkező zenét hallgatni. Ennyi "témából" nem három perces, hanem szigorúan másfél, maximum két perces dalokat illett volna alkotni.
És ez így megy mind az öt dalon keresztül: néha akad egy-két eltalált rész, de alapvetően elnyújtott és unalmas, no meg tűz nélküli a zene. Továbbá valahogy értelmetlen minden; mintha a riffeket nem tudták volna dalokká formálni, se füle-se farka a zenének.
Átlag alatti ez most nálam. Azért hallgassatok bele, lehet, csak nekem van már herótom a sok egyforma zenétől.