Az Úr 2013. évében aztán megtörténik a csoda rocktörténet egyik legbizarrabb eseménye: egy Rossz Vallás névre „keresztelt" punkbanda kiad egy karácsonyi dalokat tartalmazó EP-t. És aki most azt hiszi, hogy Greg Graffinék nekiálltak gúnyolódni a karácsonyon, és mindenféle obszcén szöveget danolásznak, az baromi nagyot téved, nem mellékesen a legkevésbé sem ismeri a kaliforniai punk legendát. Hiszen játszottak ők már karácsonyi dalokat, nem is egyszer, speciális fellépéseiken és rendes koncerteken egyaránt, és azt sem árt tudni, hogy Graffin professzor katolikus családban nőtt fel, sőt, gyermekkorában még templomi kórusban is énekelt. Ráadásul elmondása szerint kifejezetten szép emlékeket őriz azokról az időkről, mint ahogy az egyébiránt zsidó származású (akik ugye tradicionálisan nem túl erősek a karácsony megünneplésében) Mr. Brett Gurewitz is azt nyilatkozta, hogy mindig irigykedett a katolikus kisrácokra a karácsonyi énekeik miatt, mivel saját dalocskáik azokhoz képest elég vacakok voltak. Szóval, aki itten valami nagy polgárpukkasztást várna, az sajna rossz helyen jár!
A csapat olyannyira komolyan veszi ezt a lemezt, hogy még egy külön weboldalt is létrehoztak miatta, rajta egy adventi kalendáriummal, ahol minden napra valami kis ajándékot rejtettek el (egyszer egy letöltést, másszor egy régi promófotót, vagy egy képeslapot). Ennél is fontosabb azonban, hogy az eladásból származó bevétel 20 százalékát felajánlották egy olyan alapítvány számára, ami papok által zaklatott gyermekek megsegítésével foglalkozik (SNAP), és ez azért már tipikusan badreligionös húzás. Maga a lemez azonban tényleg nem gúnyos, a legkevésbé sem, sokkal inkább jó hangzással és jó hangulatban feljátszott nyolc karácsonyi éneket, zárásnak pedig egy saját dal (az idén épp húszéves, szokásosan kritikus hangú American Jesus) Andy Wallace által újrakevert változatát rejti. A karácsonyi kórusművek között Magyarországon is ismert dalok figyelnek, olyanok, mint a Hark! The Herald Angels Sing (Halld az angyalok énekét!), az O Come All Ye Faithful (Jöjjetek, ó, hívek!), vagy az Angels We Have Heard On High (Angyalok a magasban), és nyilván mindegyikük jóféle punk rock köntöst kapott magára. Nem maradhatott le nyilván a White Christmas, mint ahogy a már alapból is kissé punkos (hehe) Little Drummer Boy sem (pa-ram-pam-pam-pam). Viszont legalább nincs se Jingle Bells, se Silent Night!
Ráadásul a kilenc dal gyorsan le is fut szűk húsz perc alatt, úgyhogy annak sem kell eret vágnia magán, aki alapból ki nem állhatja az ilyesmit. Ennyi idő pedig bőven kell ahhoz, hogy kitisztítsuk a fejünket, miközben a lányok a konyhában összevesznek azon, hogy mennyi cukor kell a karácsonyi bejglibe, a szomszéd kölök megállás nélkül üvölteti a sípoló játékait, Sanyi bácsi pedig kómásra issza magát a dugi házipálinka-készletünkből.
Graffin bátyóék elmondása szerint ennek az egésznek az volt az értelme, hogy a maguk módján ráirányítsák a figyelmet arra, hogy a karácsony ünnepét teljesen tönkre tettük azzal, hogy egy hatalmas, giccsben fuldokló bevásárlási fesztivált kreáltunk belőle, miközben nem figyelünk a lényegre: a legfontosabb, hogy azokkal lehetünk, akiket szeretünk, és néhány napra legalább meg lehet pihenni a szokásos mókuskerék-hajtás közepette. Néhányan talán blaszfémiát kiáltanak amiatt, hogy ezt egy punk rock banda mondja ki, én viszont úgy gondolom, teljesen igazuk van. Úgyhogy nincs is más hátra, mint hogy a Bad Religion végtelenül szimpatikus tagjaival együtt kívánjak minden kedves olvasónknak békés, boldog karácsonyi ünnepeket! Indulhat a circle pit a karácsonyfa körül!
Hozzászólások