Lebabáztam. De nem csak úgy egyszerűen ám, hogy fájások, kitolási szakasz, miegymás. Rögtön ikreket szültem! Sőt, trikreket! Ehhez csupán annyi kellett, hogy meghallgassam az új B.O.P. albumot. Színtiszta, tömény, kőkemény, komplex power az első hangtól az utolsóig. Ezzel voltaképp mindent el is mondtam róla.
Az új dalnok, nevezett John K. által produkált, erősen "Tate-es" ének színvonala bizony megüti azt a szintet, amit Geoff Tate és a hasontorkú csodák valaha is elértek. Ha - csupán a stílusbéli fogódzó kedvéért - a Queensryche manapság úgy működne, ahogy azt sokan elvárták tőlük az Operation idők után (majd keserűen csalódtak), akkor valami effélét kellene/illene alkotniuk. Robusztus, megatonnás a cucc, nem király, hanem császár dallamokkal, príma szólókkal és olyan hangzással, amitől élő és holt egyaránt hajhullást kap. A címadó nóta például rögvest akkorát üt, hogy a fal adja a másikat. Aki meghallgatja a Wake Up Call-t, az garantáltan nem fog egy ideig álomba szenderülni, a Necessary Evil pedig olyan gonosz, mint a pokol sokadik, legmélyebb bugyra! (hehe...)
Előkutattam előző, 2001-es albumukat - s nem akartam elhinni, hogy mindkettőt ugyanaz a banda követte el. Az az anyag sem volt gyenge, de ily mérvű erőnek, nagybetűs POWER-nek nyoma sem volt akkoriban... S nem csupán végletesen jó, amit összebarkácsoltak, de az egyszeri hallgatót újra és újra, ellenállhatatlan erővel visszacsábítja, vonzza magához agyasságával. Mindahány 6-9 perces nóta egy-egy önállóan élő, lélegző, külön világ. Lírai (Just Before you Leave) és duhaj, mócsingosan rágós, töprengtető (összes többi...).
A brit Balance of Power a Heathen Machine-nel előlépett az A-kategóriás bandák sorába - és még azok közt is az élre törtetett. Nálam vitathatatlanul. Általában dugig vagyok jelzőkkel, hasonlatokkal, ám most csak ennyit mondhatok: ez egy VADDISZNÓ album!
