Shock!

Változnak az idők. Manapság már egy otthoni nyomtató, valamint cd író segítségével is lehet albumot kiadni, aminek színes a borítója, és van rajta tizenakármennyi dal. De ettől mindez még nem lesz ALBUM.

Hogy miért is mondom mindezt? Kezdjük akkor a cd külcsínével. Két lapos színes nyomtatós a cucc, ráadásul nem egy grafikai csoda a kiállítása sem. Vajon mit ábrázolhat a frontborítón látható két csíkocska?.. 2004-ben így kiállni a zenevásárlók elé, nos, bátorság (vagy inkább némi szemtelenség) szükségeltetik hozzá. Folytassuk a zenével. A Billog 2002-ben alakult, készítettek egy 3 számos demót a próbatermükben, amelyből mi is kaptunk (a demókritikák között lehet róla olvasni), és az ember hiába inti féltőn az ilyen ifjú titánokat, hogy nem az a jövő, ha a megalakulás után egy évvel azonnal albumot adnak ki, az ifjú titánok meg akarják mutatni a világnak, hogy. S lőn.

2003 szeptemberében vették fel ezt a 11 dalt (köztük vannak a demós dalok is persze, rögtön a nyitó dal is az például) Békéscsabán, a Song Song stúdióban. Nos, a dob úgy szól, mintha egy mikrofonnal vették volna fel a csikóstöttösi művházban, a gitár egy az egyben tranzisztoros vonalas hang (mivel a zenekar trióban működik, illett volna a gitárt még egyszer felvenni és kicsit szétpanorámázni a megfelelő súly kialakítása érdekében), a bőgő pedig egyszerűen slattyog. Az egész demófelvétel szintű, ezen nincs mit szépíteni.

A zene tulajdonképpen csak mennyiségileg változott, minőségileg nem. Idemásolhatnám ugyanazt, amit a demóról írtam: pontatlan az egész, középszerűek a témák, rosszak a vokálok (a jó üvöltözés nem azt jelenti, hogy az ember torkaszakadtából ordít, ettől még nem lesz brutális, agresszív ez a fajta vokálozás, ráadásul teljesen érthetetlen miket ordítoznak olykor a srácok, pedig magyar szövegekkel dolgoznak), ráadásul a dalszövegeket sokszor képtelenek ráritmizálni a zenére, mivel meglehetősen sűrűek a sorok. Néha a dalszerkezetek eltűnnek, vagy nincsenek egyáltalán, olykor egy-egy dal végén nagyon oda nem illő riffeket hallhatunk lezárásképpen. Máskor meg ugyanazt a riffet húzzák végig az egész nótán. A hetedik dalban felbukkanó különös gitárszólót sem biztos, hogy mindenáron erőltetni kellett volna. A nyolcadik dal érdekes módon jazz-imitáló témákból áll az elején. Nahát. Az ötlet amúgy nem rossz, de a kivitelezés itt sem az igazi. Nagy ravaszul egy rejtett kis tételt is felvettek a cd végére, gondolom angol szöveggel, de biztosan nem tudom, mivel még érthetetlenebb itt a kiabálás. A szövegeket inkább nem is elemzem ki, mert így is bőven kapott tőlem a zenekar.

Az új dobos (tavaly ősz óta elvileg új dobossal dolgozik a csapat) feladata a pontosság és a metronóm megismertetése lesz a másik két taggal, akiknek pedig a dalfelépítés, illetve a refrén szerepe című fejezetet ajánljuk a zeneszerzés nagykönyvéből. Bár a helyi kis klubban zúzni ez is megfelelő, de ehhez nem kell nagylemez.

Biztos úgy tűnik, túl szigorú vagyok, és csak a hibákat emelem ki, de sajnos ezen az anyagon nincs pozitív kiemelnivaló. Ez olyan, mintha a CDT az első demó után nagylemezt adott volna ki. Meg lehet hallgatni a nemrég kiadott válogatáslemezükön, hogy milyen lett volna, mert van ott első demós dal.

Remélem a következő anyag tényleg jobb lesz, és nem csak remélem, hanem tényleg.