Shock!

Haragos, ordítós, súlyosan riffelős, groove-okat nem feledős, acsarkodós, dallamos refrénes. A szokásos metalcore egyveleg - mondhatjuk. Egyrészt igen, másrészt nem annyira, legalábbis nálam jobban működik a csapat, mint sok más társuk. Elő-elővettem az utóbbi hetek alatt a lemezüket és noha nem akarok azonnal Bleed The Sky koncertre menni, teljesen korrekt, szórakoztató kiadványt ismerhettem meg a zenéjükben.

Az égvilágon semmi újat nem nyújtanak, tulajdonképpen rosszmájúan mondhatnám, hogy ők is recirkulálják a metalcore zenekaroknál közkézen forgó riffeket, erre ráöntenek pici samplert, de szinte észrevehetetlenül és lőn lemez. Nagyon nagy vonalakban. A dalok annyira nem fogósak, hogy meg lehessen jegyezni bármit is, úgy sokadik hallgatás után is csak annyi rémlett, hogy van pár fülbemászó-szerű dallamos refrénjük, de ha tüzes vassal homlokon billogoztak volna, se jutott volna eszembe egyik sem. Pedig mikor megy a dal és már refrénközeli résznél tart, akkor felsejlik néha valami. Kicsit az énektémák és a stílus modoros, meg megközelítőleg nulla érzelmet tud átadni a fiatal vokalista. Élnie kellene, tapasztalnia, szenvednie, tanulnia, és akkor majd talán.

Számomra inkább a Chimaira-vonala ugrott be a zenéről, kicsit ha még jobban a modern metal felé mennek, előbb-utóbb lehet belőlük igazán jó csapat is. A lemez végefelé már teljesen modern metal lett belőlük - nem is bánom. Ahogy a szintik, samplerek néhány dalban előrébb helyeződtek, kicsit lightosabb is lett a hangulat, urambocsá' a Linkin Park jutott eszembe. A kilencedik dalban meg valahogy a Meshuggah hangulatát véltem felfedezni. Fura.

Kaliforniai a csapat és nagyon fiatalok. Igazából azt sem lehet tudni, hogy élőben tudják-e reprodukálni a lemezen hallható precizitást - szerintem nem. De akkor sem tudom azt mondani, hogy rossz a lemez, mert szórakoztatott.
Most nem tudok nem szubjektív lenni, nekem tetszik, annak ellenére, hogy objektíven tudom, hogy nem annyira nagy durranás a zene. Még lehet belőlük bármi.