Shock!

Némely banda esetén akadnak olyan hagymázasra fabrikált történetek, amelyek mellett egyszerűen nem sétálhat el az emberfia. Így van ez a Bloodbound esetében is. Az egymással vérszerződéses rítus során egybekelt muzsikusok – név szerint Fredrik Bergh és Tomas Olsson – addig-addig nézgelődtek odafönn, Svédhonban, mígnem ráleltek a hozzájuk tökéletesen passzoló további vértestvéreikre s imigyen jött létre ez a nagyszerű formáció.

Talán akadnak olyanok, akik felkapják a fejüket, ha meghallják Urban Breed nevét. Bizony, ez a nagyszerű adottságokkal megáldott énekes, aki korábban a Tad Morose-ban rezegtetett, hajlandó volt csatlakozni a szövetséghez. De ez még mind semmi. A Nosferatu albumot állítólag egy világtól elzárt, misztikus és kísértetjárta kastélyban rögzítették, kizárólag éjente, hogy a környéken bóklászó farkasok, huhogó baglyok, illetve sipító denevérek hangját mintegy háttérzöngeként használhassák. Puritán gyertya- és holdfény szolgáltatta a hangulatvilágítást (szegény, kifolyt szemű szakguru a keverőpult mögött...) a Nosferatu dal felvételekor is, midőn láthatatlan, suttogó szellem bukkant fel a fiúk körében, akik tüstént összevizelték magukat és egymást rémületükben... No és így tovább. Ilyen marhaságok olvastán én csak mulatok nagyokat – remélem, ti is elképzeltétek a lírai jelenetet. Meglepő, hogy a hátsó borítóról black metalos arcfestésű alakok szigorodnak ránk – vagyis meglepő azok számára, akik tudják, milyen zenében utazik a Tad Morose... És még ennél is meglepőbb, ha végighallgatjuk a Bloodbound albumot, amely messzemenően dallamos metalt tartalmaz. (Szóval vicc az egész...)

Vajon előítéletnek nevezhető, ha Urban Breed nevének olvastán elkönyveltem: ez túl rossz már eleve nem lehet? Akkor legyek előítéletes, nem bánom. A koncept album a gonoszt megtestesítő Nosferatu elleni harc részleteit taglalja. A muzsika kifejezetten fülbemászó, már-már pofátlan módon. Van benne nem kevés trappos jelleg, ikerszólókkal, tekerésekkel, igényes vokálokkal és finom, olykor himnikus melódiákkal kényeztetődünk. Nesze neked, büdös ördög fattya! Ha ettől nem rohansz világgá, akkor semmitől! A lendületes, álomian dallamos Into the Darkot az erőteljes-epikus címadó szerzemény követi, amely mintha csöppnyit maidenes hangulatban kezdődne, aztán pedig akkorát üt, mint a sújtólég. A nyomában ügető Metal Monster sem marad le színvonalát, óriási dallamait illetően. A Crucified, illetve a Fallen from Grace még feljebb pörgeti a ritmust és a lúdbőrök számát. Urban Breed tiszta, magas fekvésű, ugyanakkor erőteljes power orgánuma nagyszerűen húzza az amúgy is gurulékony szekeret. Trapphegyet hoz magával a Screams in the Night, a For the King és a Midnight Sun pedig ismét hatalmas királyságot. Hm... A se szeri, se száma slágergyűjteményt az On the Battlefield zárja méltón galoppírozva és himnuszozva.

Olyan muzsika ez, amit bátran felvehettek volna vigyorgó napvilágnál is, egy épkézláb stúdió falai között. (Ahogy szerintem valójában tették.) Voltaképp „egyszerű" melodikus heavy cucc mosolyra késztető Maiden-hangulatokkal, de olyan profi szinten kapjuk az élveket a nótákon keresztül, ahogyan azt csak a legjobbak tudják nyújtani. Minden dallamos metal kedvelőnek kötelező, Nosferatu és Urban Breed rúlz.