Shock!

Bár a mágikus hat betű ott virít a címlapon, nem érdemes a legendás/hírhedt névhez kapcsolódó elvárásokkal közelíteni ehhez a dupla kiadványhoz, ellenkező esetben óhatatlan a csalódás. A Burzum halott. Nem én állítom ezt, hanem maga Varg Vikernes, aki most ennek ellenére is mintegy kilencven percnyi új (?) muzsikát szabadít ránk a jól bejáratott brand zászlaja alatt. Akad persze erre is magyarázat, de erről majd később. Vikernes annak idején nem búcsúzott szépen leghíresebb gyermekétől, a furán elsült kísérletekkel támadó The Ways Of Yore messze az életmű leggyengébb alkotása volt hat évvel ezelőtt, de már az azt megelőző Sôl austan, Mâni vestan sem hagyott bennem különösebb nyomot. Mindez azért nem nevezhető tragédiának, hiszen a börtönbüntetés utáni korszak öt plusz egy lemeze közül az első három kimondottan nívósnak mondható, a Belus – Fallen – Umskiptar sor az én olvasatomban egyenrangú a korai klasszikusokkal.

Csak találgatni lehet, hogy valóban kifogyott-e az üzemanyag a legendás kemencéből, vagy Vikernesnek tényleg csupán elment a kedve ettől az egésztől, és kreativitását ma már kizárólag saját gyártású szerepjátékaiban éli ki. Az sem lenne különösebben meglepő, ha hősünk pár év múlva teljes harci díszben térne vissza a zenéhez, de addig is ott vannak nekünk a régi lemezek, plusz ez a fura új anyag, amelynek szintén megvan a maga funkciója. A Thulêan Mysteries az utóbbi néhány év termésének gyűjteménye, a dalok megszületésének miértje pedig mindössze annyi volt, hogy háttérzeneként szolgáljon hősünk szerepjátékaihoz. Kétségtelenül szerencsés dolog, hogy ebből az alkotó sem csinál titkot, hiszen így egyfelől minimálisra csökkenti a támadási felületet az album kapcsán, másrészt a hallgató is eleve más hozzáállással indul neki ennek a maratoni kirándulásnak. Márpedig nekiveselkedik, hiszen ez itt mégiscsak a Burzum.

A dupla CD-n/LP-n terpeszkedő zenefolyam pedig valóban burzumos, Vikernes ambientben fogant munkái ismerőinek otthonos lesz a terep, ezen belül pedig a megközelítés egészen változatosnak is mondható (mások talán úgy fogalmaznának, akad itt minden, mint a zsibvásárban). Saját tapasztalatom viszont az, hogy egészen egyszerűen lepattannék a muzsikáról, ha valóban arra irányítanám a figyelmem, a Thulêan Mysteries nálam (az eredeti szándék szerint, megjegyzem) csakis háttérzeneként működik. Aztán ott van még az összeállítás hevenyészett mivolta, amit a siratnivalóan amatőr kivitelezésű borító koronáz meg. Tudom, hogy Kittelsen-festmény, és hogy az egyszerű is lehet tökéletesen gyönyörködtető, de ez most mégsem az az eset. Valahogy süt az egész produkcióból, hogy nem volt igazából gazdája, az összegereblyézett témák kapcsán törődést igazából csak annyit kapott, hogy egy cím alá rendezték azokat az arra hivatott kezek.

Szóval jelen pillanatban ott tartunk, hogy mást/többet a belátható jövőben nem várhatunk a Burzumtól, és annyira felhőtlenül örülni nem tudok ennek a váratlan „búcsúajándéknak". Vikernestől mindig valami jelentőségteljeset, a figyelmet szó nélkül kikövetelőt várok, és ilyesmit bizony nagyon régóta nem hallottam tőle. Tét nélkül, a megfelelő használati utasítással hallgatva azért megtalálja a maga helyét ez az anyag is, és ki tudja, talán éppen emiatt megmozdul majd még valami az egyik legkultikusabb norvég black metal formáció háza táján...