Shock!

Az utóbbi hónapokban sokszor említettem, hogy egyre nagyobb méretű tömegtermelés folyik metalcore zenekarokból, ember legyen a talpán, aki átrágja magát az összesen és ki tudja emelni magának az igazán értékes darabokat. A Caliban sem a Roadrunnernél kezdte, az előző lemezük még a Lifeforce gondozásában jelent meg, valahogy nem tudtak teljesen megfogni akkor a zenéjükkel, igazán nagy újítással nem rukkoltak elő, még csak fergeteges dalokat sem írtak. Nem volt vészes a zenéjük, de nem is volt bődületesen energikus sem.

Az új koronghoz meg tudták fizetni - illetve a kiadó nyúlt a zsebébe - Andy Sneapet keverni és masteringelni, aki hozta a szokásos formáját, ezzel nincs is gond. A producer az In Flames pacsirtája, Anders Friden, amin nem csodálkozom egy cseppet sem, a Flames zenéje is egyre inkább ilyesféle irányba fordul. Illetve ezeknél a bandáknál érezhető egy erőteljes Göteborg-imádat.

Sajnos a dalok maradtak olyan kis szürkécskék, mint eddig, feszes riffek, agresszív üvöltés - egyébként az üvöltőember hangja az én ízlésemnek kicsit viccesnek hat, nincs benne dinamika, sima "átlaghcordítás" - a refrének általában dallamosak (nu metalosan), ott azért megvannak az addig hiányzó érzelmek. Hangosan hallgatva működik a zene (de csak akkor, ha nem hallottál igazán ütős metalcore zenekarokat), én mondjuk először a negyedik dalnál kaptam fel a fejem (Standup), igaz ez kicsit tempósabb, finom kis kétlábdobos cucc, végre egy kis élet költözött a hangokba, ez hiányzott az eddigiekből, de nagyon.

Nézegetem a honlapjukat, a frontembernek szépen dizájnolt a frizurája és festi a szemét körbe-karikába, amitől inkább egy ijedt alsó tagozatosnak néz ki, mint elvetemült metalcore vokalistaistennek. Pörög a hatodik dal, a refrénben azt a négy hangból álló dallamot már kb. ötödszörre sütik el a lemezen, kár.

Igazából nem tudom, miért nem működik nálam a zene, tényleg nem vészes, nemtom, talán pici érdekesség hiányzik, vagy valami apróság, amitől meg lehet jegyezni a metalcore áradatban, hogy ez Caliban és nem xy jóskapista zenekara. Kicsit sok az egyforma tempó, összefolynak a dalok, nincs karakterük, na.

Hetesnél nem tudok többet adni rá. Iparosmunka, annak viszont becsületes. Killswitch fanok próbálkozhatnak vele, hátha jobban bejön nekik, mint nekem. Lebeszélni azért senkit nem akarok róluk.