Wow! Ez aztán vehemens indítás. Hm... szimpatikus első néhány másodperc. Aztán még szimpatikusabb folytatás. Atyaég, mintha egy Morbid Angelbe oltott hardcore zenekart hallanék. Ami azért nem rossz teljesítmény. A Cataract '98 óta létezik, és valamiért kimaradt eddig az életemből, pedig rémlik, mintha ajánlgatta volna valaki korábban. Súlyos hiba volt nem odafigyelni a zenekarra.
A Great Days... a második lemeze a csapatnak, amin olyan elegánsan csapják arcul súlyos metalcore zenéjükkel a hallgatókat, hogy attól akár bolygóközi pályára is állhatna bárki. A második dal indítása mondjuk echte Pantera, de nem bánom, hogy ezt a szikár soundot és riffet elcsenték öt másodperc erejéig.
Svájcból kevés zenekar vált ismertté - mondjuk aki igen, az valamiért elég egyedi és különleges -, a Cataract remélem követi kevés pályatársát, és stabil állócsillag marad az égen. Hajh, már megint a csillagok és az űr. Szóval a Cataractra akár azt is lehetne mondani, hogy űrt tölt be, bár hasonló zenekarok léteznek, csakhogy azok nem bírnak soksoksok jó dalt írni, talán egyet-kettőt, ami igazán arculcsapásképes. Ennek a svájci csapatnak sikerült 11 igazán anyaszomorítót egymás után helyezniük jól. Kell a fenének energiaital, elég meghallgatni a lemezt.
Érdekes módon nem csak súlydurvulatot tudnak írni, hanem súlydurvulatot kicsit dallamosabban, pl. a harmadik darab (a Rest címet viselő) olyan, mintha némi Mike Amott esszencia cseppent volna a gitárosok kezeire, és azt felhasználták volna ügyesen. Igen, Arch Enemy-s kicsit, de nem másolás, mielőtt valaki félreértené, hogy emlegetek itt mindenféle zenekarokat. Van is ebben a dalban érzelem ám rendesen. Az érzelmi eltévelyedés után azért visszarántanak gyorsan a sebességbe, néha úgy vinnyogtatják a gitárt, mint Amerikában egyes gitárosok.
Váltakoznak a gyors, illetve középtempósabb darabok, a lendület az, ami kicsit sem fakul, most a nemtomhanyadik hallgatás után is (azt biztosan tudom, hogy sokadik) ugyanúgy tolul az adrenalin, és utálom magamat, amiért kihagytam a koncertet, mikor erre jártak.
Szövegileg maradtak a hc-nál, semmi szerelem, meg érzelmek, meg jajmilyendepressziós vagyok, inkább társadalomkritika és társai a fő témaköreik a daloknak. Mondjuk nem tudom Svájcban mire, ill. miért kell ennyire finnyásnak lenni, de hát nem érthetek én ilyen dolgokat biztosan. Rossz lehet nekik ott valószínűleg.
Nos, ez aztán metal a javából, még akkor is, ha a tősgyökeres hardcore-arcok elfordulnak ezért a zenekartól. Pedig az hülyeség lenne. A Cataract megérdemli a maximumot, minőségi produktumot tettek le az asztalra. Jut eszembe, a borító is tetszik, nem a szokványos fajta, főleg a háttérképek.
Hm. Jó kis lemez ez, na.
