Shock!

Kevés alulértékeltebb kultcsapat létezik a Chastainnél, pedig igen dicséretes módon rájuk is felhívta a figyelmet a Hammerfall egy feldolgozással úgy 2005 táján. A főember-gitáros David T. Chastain persze sose rinyált emiatt, hanem szépen tette a dolgát és irdatan mennyiségű lemezt legyártott nemcsak cikkünk tárgyával, hanem saját neve alatt és ezer más side-projekttel is zenészként és producerként egyaránt. Instrumentális anyagaitól egyelőre még elriaszt a katalógus terjedelme, de a Chastain zenekar munkásságát nagyon is megkedveltem az elmúlt pár évben. Ez a fajta szikár, kompromisszummentes amerikai power metal még akkor is közel áll a szívemhez, ha kicsit már ebből is dömping van ma már, ők pedig az úttörők között voltak és nemes egyszerűséggel kurva jó dalokat írtak már a '80-as évek közepén is. Az meg csak hab a tortán, hogy akkoriban az énekesnős metal még kb. sehol nem volt – na jó, Doro már színre lépett a Warlockkal, de Leather Leone és az ő hangadottságai között azért van egy, khm, árnyalatnyi különbség. Frau Pesch is roppant kellemes kisugárzású jelenség, de sosem az énektudása miatt szerettük.

Lehetne tehát értetlenkedni, hogy miért nem lett sikeresebb a Chastain annak idején, ennek okai között talán megtalálalható a US power általános alulértékeltsége is, de nem kizárt, hogy Leather túl férfiasnak tűnő kiállása sem volt vonzó a rockerek számára – az erélyes nőktől ugye tartani szokás, a metalosok pedig híresen konzervatívak és szexisták.

Kicsit még engem is meglepett, hogy 2004 óta nem is adott ki Chastain lemezt David mester és most még az időzítés is jó, hiszen mostanában mintha felfutott volna egy dögöshangújócsaj-tufametal hullám a Benedictum, a Huntress, a Battle Beast, a Brian May által is támogatott Collibus (bár ők progpowerben erősek) és hasonlók részvételével, ami valóban kissé hiánypótlónak és üdítőnek bizonyult nemrég, de lassan kezd uncsivá válni. Persze ettől még nem fognak sokkal többen rákattanni a Chastainre, mert Leather ugye nem klasszikus értelemben vett jónő (ilyen szempontból inkább az őt jópár évig pótló Kate French hozható párhuzamba az említett csapatok énekesnőivel), meg hát ha ez korábban nem történt meg, akkor ez egy csaknem három évtizedes karrier után már nem is fog. De ennek nincs is jelentősége, sőt annak sem, hogy mennyit merítettek a fiatalok az életműből (nagyon is sokat!) a lényeg hogy van új zene, ami igencsak kedvemre való: faék egyszerűségű, de rafinált riffekkel és szólókkal díszített amerikai metal, száraz sounddal és egy baromi jó dallamokat hozó női smirglihanggal. Én a magam részéről odáig vagyok meg vissza Leathertől, egyszerűen imádom azt, amikor egy rekesztés után kitartja a hangot – minden dalban elsüti, de nem lehet nem szeretni.

Sok minden mást is elsütnek többször amúgy, ezáltal egysíkúnak is lehet nevezni a zenét, de ha az ember egyszer rákattan, akkor addiktívvá is válhat. Hasonló helyzetbe kerültem a Skew Siskin megismerésekor, ahol ugyanez a történet, csak motörheades rock'n'rollal: elindítja az ember nagy hangerőn és onnantól kezdve más nem számít (Nina C. Alice bandáját is csak ajánlani tudom mindenkinek, aki az életszerű csajfrontos rockzenét szereti). Vannak zenekarok, akiknél leírva és előadva is röhejesek az olyan számcímek, mint Stand And Fight, Call Of The Wild, Evil Awaits Us na meg persze Surrender To No One, de itt iróniamentesen is szerethető az egész úgy, ahogy van. Gondolom, ezt nevezik hitelesnek és őszintének, bár ezek a nagy szavak sokszor dagályosan hatnak – annál inkább súlya van, ha mégis használom őket.

Ami a soundot illeti, kicsit steril, én szellősebbre vettem volna talán, mert teljesen úgy szól a lemez, mint az összes többi mai metal anyag és bár a Pagan's Mindból ismert Stian Kristofferssen ritmusai rafináltak, mégis kicsit gépies az összhatása a doboknak. Amúgy harapósak a gitárok, de a klasszikus anyagok dobalapjait (Ken Mary, ugyebár!) sajnos ezúttal sem sikerült megközelíteni. Mindenesetre tradicionális metalban ez a lemez kiemelkedik a mai mezőnyből, és szerintem sokkal jobb, mint mondjuk a tavalyi Vicious Rumors – akik egyébként Leathert is hívták a legutóbbi turnéjukra beugró énekesnek.