Shock!

Három letöltött klip után úgy döntöttem, hogy szükségem van egy Chimaira lemezre. Feltétlenül. A látottak alapján halványan kezdett kirajzolódni a kép, miszerint talán nem egy újabb hótunalmas összetákolt nu metal csapatba botlottam, hanem valami életerős kis formációba, amely bár nem fogja a világot darabokra szedni a bemutatkozó lemezével, de azért megmozgat néhány embert ugrálásilag. Legalább.

1998-ban állt össze a csapat, hatan vannak, elektronikus emberrel együtt. Noha a szokásos mélyre hangolt riffekkel, üvöltéssel operálnak, szimpatikus a dobos (gondolom ez meglepő tőlem) hozzáállása, illetve sokkal inkább hozzáülése, olykor úgy érzem mintha egy death metal csapatból rángatták volna ide, a kétlábdobos tekerései legalábbis nem éppen nu metal csapatba valók. Dicséret illeti a kiállásokért, díszítésekért, ötletes, ügyes, pár év múlva még akár sokra is viheti. Csak egy kis energiát kell belefeccölnie.

A Chimaira nem bárgyúskodik. Belecsapnak, szétcincálnak, beleüvöltenek a képünkbe, unalomnak szikrája nincs, még az ezerszer elpufogtatott zsé-re hangolt dzsi-dzsik is pezsdítően hatnak a tolmácsolásukban. A dallamos énektémáktól nem kapunk kiütést, először az ötös számban, a címadóban hallható egy rövid énekes rész, de nem a most divatos linkinparkos megfejtés, hanem mondjuk ki: a Slipknot volt a nagy mester. Mint ahogy számösszerakásilag is olykor. A nagy maszkosoverállosbanda tipikus jegyeit véltem felfedezni a Chimaira dalaiban is, még a nyúláson innen. Elég szembetűnő, persze, nem tagadom, de nem érzem, hogy az lenne a céljuk, hogy 'knoték rajongótáborát orozzák el.

Jók a dalok és pont. Ütnek. Nem nyavalyognak. Picit sem. Továbbá a Machine Headet és a Fear Factoryt is megemlíthetném, mint hatásokat. Utóbbi zenekar hideg futurusztikus gépiességét el lehet csípni a Chimaira dalaiban is helyenként. Mondom mindezt cirka a harmincadik meghallgatás után, pezsegnek a dalok, rohan az adrenalin. Nem érzem ugyan, hogy bunkósbottal kupán csaptak volna, viszont határozottan üdítő az általuk képviselt frissesség, példát lehet venni róluk, kintieknek, itthoniaknak meg pláne.

Mindenesetre a most futó nu metal csapatok közül magasan kiemelkedik a Chimaira, remélem lesz bennük annyi szufla, hogy a második lemezükkel - vagy netán a harmadikkal - letépjék az arcunkat. A lemez 2001-es, de érdemes kutatni utána.