Angolul már kalandoztak egyet középföldén Cross Bornsék, de az még nem volt elég, gondolták magyarul sem ártana megtenni a hosszú utat, meg kell semmisíteni azt a fránya gyűrűt még egyszer, egy kicsit átdolgozva ugyan és új szereposztással.
Nem ma kedveltem meg a lemez alapjául szolgáló történetet, és nem is tegnap, így naná, hogy érdekelt, miféle metal operát lehet ebből a csodás meséből faragni. Az igaz, hogy az angol verziót nem hallottam, de mindenki azt állítja ez sokkal jobb úgy összességében. Hm... nem tudom nem megemlíteni azt sem, hogy eleddig csupa pozitív kritikát olvastam a lemezről, viszont bárkivel beszéltem - és nem egy heavy metal rajongóval - mindannyian húzták a szájukat, hogy nem értik mire fel a nagy ováció, a Cross Borns még messze van a tökéletestől - már bocs mindenkitől, de nem óhajtom szépíteni a dolgokat. Ezek után mit gondoljon szegény kritikaíró, aki végighallgatja a dupla lemezt és csak néz ki a fejéből, hogyan is szedje össze a gondolatait, kinek adjon igazat. Sajnos a mérleg nyelve az utóbbi véleményezés felé billen, a következő dolgok miatt.
Az érződik, hogy baromi sok munka van a lemezben, de képtelenség elmenni amellett, hogy mindezek ellenére teljesen középszerűek a dalok, hiába próbáltak meg monumentálisan megoldani a dalszerkezeteket - pláne, hogy ehhez a történethez az ember valami irdatlan hegynyi (mint a Végzet hegye mondjuk) monumentalitást várna, ami nem sikerült. Gyengék a gitártémák, semmi eredeti, semmi felkavaró nincs bennük, csupán ezerszer hallott heavy metal klisék, néha kínosan mulatságosak. Nem túl sok megjegyezhető momentum akad, a billentyűs néha játszik egy-egy emlékezetesebb témát, de ennyi. Továbbá a monumentalitást hangzásban is illik hangsúlyozni metal operáknál, itt az sem sikerült, olyan vérszegény az egész lemez hangzása, ahogy az a magyar nagykönyvben meg vagyon írva. Mittomén, amikor a gitár játszik a riffelés mellett valami akusztikusabb szólórészt, annak magamutogatóan ki kellene emelkednie, de nem teszi meg. Oké, metal operában nálam az Ayreon az etalon, azt a szintet pedig elég nehéz elérni másoknak is, nemhogy nekünk, magyaroknak.
Lássuk a főbb szereplőket. Somlói Ferenc, a Cross Borns énekese három szerepet vállalt magára, a három hobbitét, és ezen sincs mit szépíteni, nincs valami nagy hangterjedelme, nem egy klasszikus heavy metal torok, de még csak metal torok sem. Erőtlen, sokszor bizonytalan, metal operát így?... A Jurásek testvérek (Demonlord és Stainless Steel) is szerepelnek, az ő hangjuk korlátairól már máshol ejtettem/ejtettünk szót, most ezt mellőzném. Patvaros Mária a két tünde lány szerepét énekli, ő teljesen rendben van, szép a hangja. Világítótoronyként emelkedik ki két énekes a lemezről Kiss Zoltán (Nemesis) Aragorn megtestesítője és Bozsik Patrik (Iron Maidnem - miért nincs egy nem feldolgozásokat játszó zenekara?!?) aki Legolas bőrébe bújt. Na igen, ők ketten azok, akik megmentik a produkciót, de hiába rendelkeznek csodás hanggal, ha az amit el kell énekelniük nem valami nagy eresztés. Az Ideasos Szendőfi Gábor jópofa Gollam szerepében - egyébként az egyik legjobban eltalált karakter - valamint hörgés-morgással járult hozzá még a produkcióhoz az Agregatorból Mikus Tamás, illetve az MHH tollnoka, Uzseka Norbi, akik Szauronnak, Nazgulnak és Balrognak adtak magyar hangot.
A dupla CD-n a magyar verzió után három angol nyelvű dal is felcsendül, melyek hozzáilleszthetők a korábbi CD-hez, mivel ezek friss szerzemények, így először magyarul hallhatóak. No, ezzel jól megkavartam mindenkit, tehát a három dal: Vasudvard bukása, Gollam dala és a Bátrak diadala, melyek a magyar verzióhoz készültek, de hogy az angolról se hiányozzanak, bónuszként felkerültek a második korongra itten jól.
Így jártunk mi ezzel a nagy magyar metal operával, kéretik legközelebb sokkal több tisztelettel, zenei tudással, valamint énektudással közelíteni kedvenc meséink irányába. Utáljatok nyugodtan, de ez rém kevés. Ennyi, de csak a belefektetett sok munka és hit miatt.
