Shock!

Igazán nem panaszkodhatnak mostanában a patinás, klasszikus hard rock honi rajongói. Nem elég, hogy szinte minden nagy banda turnéja eljut hozzánk, még jobbnál jobb cover bandek is kényeztetik a klubokba betérő nagyérdeműt.

Van ugye kiváló Kiss Foreverünk, Iron Maidnemünk, Bon Scott emlékzenekarunk, hogy csak a legszínvonalasabbakat említsünk, valamint egy szintén kifogástalan minőséget produkáló Deep Purple feldolgozás-zenekarunk is, a Cry Free. Aki kicsit is otthonosan mozog a pesti könnyűzenei életben biztos találkozott már Scholtz Attilával és zenekarával, tekintve, hogy a Cry Free évek óta a fesztiválok, klubbulik, különféle rendezvények markáns résztvevője.

Két koncertfelvétel után most jelent meg harmadik (és egyben első stúdió) anyaguk, a Purple rEvolution. Ahogy a borítóban olvasható bevezető írja, a Cry Free már a kezdetektől messzebbre tekintett, mint a klasszikusnak tartott 1970 és 1972 közötti időszak megidézése, így már a korai koncerteken is szerepet kaptak a Coverdale/Hughes, Turner, valamint az 1984 utáni újjáalakulást követő éra legidőtállóbb darabjai. Eddig megjelent két lemezük (Made in Hungary 2001, Cry Free in Concert 2002) azonban túlnyomórészt a Blackmore/Gillan/Paice/Lord/Glover időszakra koncentráltak, ezért a zenekar elérkezettnek látta az időt arra, hogy a Deep Purple (és ezáltal saját) repertoárjának minden szegmenséből mutasson valamit. Ennek eredménye lett a Purple rEvolution 9 nótája, mindegyik DP korszakból egy-egy.

Tehát nem a slágereken van a hangsúly (nincs se Smoke on the Water, se Child in Time), hanem egy átfogó képen, mely ezen korszakok, a csapat által legjellemzőbbnek vélt tételeiből áll össze. Szerencsére gondoltak a kevésbé fanatikusakra is, így az olyan csemegék mellé, mint például a Strange Kind of Woman vagy a Gettin' Tighter jó érzékkel iktatták be a Burnt és a Hush-t, így Blackmore-ék felületesebb ismerői számára is érdekes lehet az anyag. Ugyancsak nekik segíthet a tizenkét oldalas booklet is, melyben minden nótához részletes kommentárt kapunk az akkori Purple történésekről, valamint arról, hogy miért épp az adott dal került fel a lemezre. Az is kitűnik ezekből a kis fülszövegekből, hogy igazi fanatikusokkal van dolgunk, akik sokszor nem csak a Deep Purple, hanem az adott nóta evolúciójával is tisztában vannak. Gyakran keverednek a számokon belül a különböző élő, stb. verziók, izgalmas elegyet alkotva ezáltal, és nem mellékesen igazodva is a példaképekhez, hiszen talán sosem fordult elő, hogy Gillanék kétszer ugyanúgy játszottak volna egy nótát!

A legnagyobb kérdés egy ilyen lemeznél az, hogy milyen a zenekar, az énekes, nem csak a klasszikusok legyalázásáról van-e szó? Itt ez fel sem merül! Kállai Jani remek szólómunkáját hallva azt hiszem még Blackmore is csettintene, Soulavy Gábor úgy billentyűzik, ahogyan nem sokan itthon, kreatív, ízes, amit csinál, de maximális alázattal teszi a dolgát és a Blaskó György - Kecskeméti Csaba ritmusszekcióra sem lehet panasz. A legkényesebb pont viszont ugye az ének, mert hiába a muzsikusi zsenialitás, ha egy töketlen torok hazavágja a produkciót. Scholtz Attist azonban nem kell féltenünk! Meggyőzően alakít, nagyszerűek a magasai, erőteljesen, magabiztosan törnek elő belőle a hangok. Adottságaihoz Gillan dallamai passzolnak leginkább, de nincs gond az egyéb nótákkal sem, az eredetileg Joe Lynn Turner által énekelt King of Dreams például marha jó, egyedül csak a Burnt érzem kicsit erőtlennek. Hiába, Coverdale-t és Hughes-t egy nótában megidézni nem kis feladat... Kár, hogy néhány, kifejezetten állat Attis darab lemaradt! Hallanotok kéne, hogy nyomja például a Child in Time-ot... tiszta libabőr!

Tehát, a számos koncert mellet itt a legújabb bizonyíték, hogy a Cry Free remek formában van, Deep Purple hiányban szenvedőknek mind a Purple rEvolution, mind az élő CF bulik melegen ajánlottak!