Shock!

Szép, hangulatos, hömpölygős kezdés, lassan súlyosodnak a gitárok, a szépség viszont nem múlik nyomtalan. Még a gyomros hörgés érkeztekor sem. Masszív sound, szépen elkülöníthető hangszerekkel (kicsit kopog a pergő, a lábdob halk, a cinek annál hangosabbak, de ez már csomó a kákán). A dal gyorsul tovább, és itt az idő, hogy eláruljam: death/thrash zenekar a Demagogue, Londonból. Onnan, ahonnan inkább trendi csapatok cd-jét várná az ember, nem egy, a Bay Area nagyjait követő zenekar bemutatkozását.

Négy dalt tartalmazó EP-t küldtek a srácok, meglepett az első szám minden szempontból, sajnos a második nóta hangzásban már sokkal tompább, mintha nem egy helyen vették volna fel az EP-t, pedig az info szerint igen. A hörgés mellett nagyon rövid énekdallam is felcsendül, sajnos ez igen rossz, hamis. Kár volt. A zene összetett, részletgazdag, a sok téma ellenére magával ragadó. Furcsa módon, itt a második dalban a Nevermore is eszembe jutott némely témánál és hangulatnál, talán az egyforma gyökerek miatt. A bonyolultság miatt a Coroner neve is felsejlett, bár azok zsenialitását persze nem éri el ez a londoni négyes. A harmadik nótánál rájöttem, hogy hangzásban maradt a tompaság, sajnos a kezdeti tisztaság nem jött vissza, viszont a zene továbbra is komplex, technikás, izgalmas hallgatnivaló. A legjobban a negyedik dal tetszett (Contemplation to Despair), melyben az esszenciája hallható az eddigieknek, ráadásul kapott egy plusz borongós/intenzív hangulatot mindez.

Találtam egy zenekarképet, elég fiataloknak tűnnek, ahhoz képest nagyon nem rossz indítás ez, ha továbbra is az igényességet tartják szem előtt, lesz hallgatótáboruk. Ehhez mindössze annyit kellene még tenniük, hogy találnak egy igazán jó vokalistát, aki tudna akár agresszív módon üvölteni vagy énekelni, ahogy a zene megkívánja. Sajnos a mostani vokálrészek az igazán gyenge pontjai a zenének, egyszerűen gyengék, semmilyenek, főleg magához a zenéhez képest.

Érdekes, okoska zenék kedvelői keressék a kontaktot velük, érdemes.