Shock!

Egy elbűvölő zenekar. Már a zenekarfotókon jókat derültem, egyik-másik nagyon homályos - mondjuk bemozdulós sejtelmeset akartak érzésem szerint, de egész egyszerűen fertelmes lett -, van vicsorgós-pózolós homályos, meg van egy olyan is, amin gyertyák közepette lefotózták a csuklóvédőiket meg a töltényöveket, amiket hordanak amúgy. Szép. Az egyik tag meg a pózolós képen mindig befeszíti a bicepszét, a kis Danzig imitátor, hahh!

A Metal Blade előásott egy kőkorszaki (1988-as) black metal csapatot, akik kalandos utat jártak be azóta, és ilyen nevű tagjaik voltak például: Okkulto, Odin, Tormentor, Shataniac és most jól felvettek egy új lemezt, amelyik még energikusabb és súlyosabb, mint bármi amit eddig csináltak.

A hangzás klassz, akár egy húsz éves demóé. A zene is. Egy húrt nyiggatnak, a dob alatta közeptempót hoz, ami olyan érzést kelt, mintha egy csiga besztóndult volna. Valaki ordibál nagyon, de gyakorlatilag mindegy mit és hol és hogyan, olyan, mintha valaki random belekiabált volna a mikrofonba. Néha passzol a zenéhez. Néha.

Az első dal mindjárt hat perces és galoppozást is hallhatunk benne. Tiszta trúmetal! Trapp, trapp jönnek a lovak és a barázdabillegetés. Érdekes megközelítése a black metalnak, tény. Vokalistánkat közben nagyon csikizik, olyan különös hangokat ad ki szegény. Mondjuk a harmadik nótában inkább úgy ordít egy artikulálatlan yeah-t (vagy bármi mást, ami hasonlóan hangzik), mintha tollafosztott csirkelábakat kellene lenyelnie egyben. Ezt a hangi tevékenységet megismétli hősünk később is. Nyilván egy egész baromfiudvart el kellett fogyasztania. Sokszor. Valami standard ijesztgetésnek szánja tán. Mikor úgy harmincadszor hörög ilyképp, azt hiszem a legvérmesebb blackisták is felnyihognak a röhögéstől.

A zene amúgy inkább régivágású thrash, mint bármi más. A régi Slayer lemezekről sokat plagizáltak. Kicsit lassítottak a témákon, mert azzal a sebességgel nehéz lett volna eljátszaniuk. Mondjuk így enyhén szólva komikussá válik az összkép. Az a bizonyos köszvényes krokodil sejlik fel a szemeim előtt. Meg régi Venom riffeket is sikerült újrahasznosítaniuk. Azt hiszem. Mindenesetre Venomot igen rég hallgattam utoljára, de úgy rémlik, hogy. Az külön tetszett, hogy 5-6 percig húznak minden dalt. Hiába, tudják hol a határ!... Klassz a zene, az összes riffet akár egy kezdő, tizenévesekből álló csapat is eljátszaná csípőből. Csak hát nekik még nincs akkora bicepszük, mint a cikk elején említett férfiúnak.

Nem tudom, a Metal Blade hány hasonló csodát szándékszik még előásni, de jó zenekarok szerződtetésével talán kevésbé válna hiteltelenné a kiadó. Buta, de vicces zene. Végül is egész jól elröhögcséltem rajta.