A németek új dallamos metalcore reménységét Destiny-nek hívják. A '97-ben alakult csapat második lemezét a Lifeforce Records adja ki. Ők is azt az egyre népszerűbbé váló metalcore-t játsszák, amivel a metalos rétegeket is meg tudják nyerni maguknak a hardcore felől érkező csapatok.
A recept a szokásos: dallamos, feszes gitártémák, (ugrálósak persze és hangosak), agresszív ordítósember, de az átlagnál kifejezőbb előadással, olykor némi énekdallammal (nu metalosként jellemzik ezt, de szerintem inkább csak átlagosan semmilyen, szóval nem érzem annyira erősnek a dallamos énektémákat ennél a zenekarnál sajnos), no és persze a gyors, kapkodós részek vegyítése a fejleszakítós headbangeléssel. Csipet emo-val itt-ott, fűszerként. Az énekdallamokat olykor elég meglepő helyekre bírják beilleszteni, a legkapkodósabb hc-s részek után.
Nagyjából ennyi. Vannak viszont emlékezetes témáik, ami a javukra billenti a mérleg nyelvét, például a Passing Momentsben bőven akad ilyesmi, szintúgy a Revival Of Aprilben vagy akár a Reyes-ban, mely utóbbi elég drasztikusan fájdalmas érzelmi többlettel bír.
Tény, hogy mindegyik dalban van valami, amire érdemes odafigyelni, legyen az akár egy síkegyszerű, de annál hatásosabb riff, egy-egy ügyesebb téma, netán érzelmekre ható dallamok. Persze a fő hangsúly azon van, hogy a hallgató jól le tudja vezetni fölös feszültségét koncerten, így a mosh-részek dominálnak inkább a nótákban. Nem is baj ez.
Remekül elkészített, kellemes produkció, persze még a zsenialitáson bőven innen, Poison The Well rajongóknál van esélyük, simán. Mondjuk a dallamos énektémákon én még agyalnék a helyükben egy keveset, mert az még kevéske. A hangzás arányos, telt, gitárcentrikus. A dobok is gyönyörűen szólnak, meg is lesem hol készítették... Antfarm Stúdió, Dánia, True Madsen úriemberrel, még tavaly októberben. Úgy látszik egyre többen rákattannak erre a stúdióra és hangmérnökre, nem véletlenül, kiváló érzéke van a srácnak a dögös hangzás megvalósításához. Simán el tudom képzelni, hogy pár év múlva keresett producer és hangmérnök legyen. A cd-n fent van még az általam is említett Passing Moments klipje, nem véletlen tehát, hogy ezt tetszett a legjobban. Az egyik legsúlyosabb rész ebben a dalban van, mehetnek tanulni a metalgitárosok a hardcore-osokhoz, már megint...
Ígéretes csapat, keressétek a lemezüket bátran.
