Shock!

A nagy visszatérők egyike, a német Destruction - akiket sokan csak a német Slayerként aposztrofálnak -, tavaly az All Hell Breaks Loose-zal próbálták meg a lehetetlent, a rég eltűnt koronát visszahúzkodni a fejükre. Nem sikerült. Hőseink nem adták fel, idén The Antichrist címmel újabb thrash orgiát zúdítottak a nyakunkba.

Schmier mester karcos hangon üvölti az igét 11 tételen keresztül. Zenéjük mit sem változott, még mindig a Slayer zsengéiből merítkeznek, ügyesen beépítve saját világukba azokat az örökkévaló riffeket. Néha megmosolyogtat az erőfeszítés, amellyel le akarják körözni a nagy öregeket, persze ők sem mai csirkék, a profizmus mindenesetre az ő oldalukon van. Olyan görcsösen talán nem akarják újra megváltani a világot mint tavaly, lazábbak, szellősebbek az új számok, ezáltal jobb és szakítósabb ez a korong. Mit hallok? Galoppozást! A bűnös a Dictators Of Cruelty, még ez is jól áll nekik. Vicces, de a Kengyelfutó Gyalogkakukk jutott eszembe a Destructionról, amikor a farkas dinamittal próbálkozott jobblétre szenderíteni kedvenc kakukkunkat, és durr, mégis a farkas robbant szét kormosra-szálasra.

Na, kiváló aláfestő zene lehetne ezekhez a részekhez a német Destruction! Nem lehet kiemelni egy számot sem a csokorból, egyenletes színvonallal tepernek végig, talán annyit hozzáfűznék, hogy 11 egyforma dal egy kicsit túl sok a jóból... A lemez 2/3-ánál kezdtem bealudni, ólomsúly húzta a Föld középpontja felé szemhéjaimat, viszont a Godfather Of Slander rögtön felébresztett húzós témájával.

Konklúzió: szerencsére a Destruction ma sem akar más lenni, mint amilyen eddig volt, riffelős thrash zenekarként fognak működni a világ végéig!