Shock!

A metal világának egyik legmelósabb alakja jelentkezett be új szólóanyagával, mely meglepő módon nem más, mint egy igen humoros konceptalbum. A lemez címében szereplő Ziltoid, a Mindentudó egy földönkívüli hódító, aki azért érkezik a Földre, hogy egy csésze kávét követeljen magának.

A kávé azonban egyáltalán nem ízlik a Mindentudónak, ezért megtámadja bolygónkat. Aztán kinevezik őt a negyedik dimenziós gitárhősnek, felbukkan Spectacular kapitány, az emberek vezére, majd belépünk az ötödik dimenzióba, sőt, Ziltoid szórakozásból megidézi a hatodik dimenziós Bolygó Pusztítót is, majd minden dimenziók alkotója elé járul, aki egyébként egy igazi kretén. A csattanóját a sztorinak pedig azért se lövöm le, mindenesetre nagy poén.

Maga a zene egyébként itt most nem olyan őrült, mint egyes korábbi Townsend alkotásokon, ugyanakkor elég összetett mű, és nem egy tétel kilenc perc fölé is nyúlik. Rá kell szánni az időt, figyelmes hallgatást igényel. Devin Townsendet mondták már zseninek és őrültnek is (szerintem ő mindkettő), de amit most a Ziltoidon elkövetett, az az előbbit igazolja.

Összességében monumentálisabb mű a Ziltoid, de azért az egyes dalok könnyen megkülönböztethetőek - néhányszori végighallgatás után persze. A keményebb, döngölősebb dalok közé tartozik a Ziltoidia Attaxx!!! valamint a Planet Smasher, melyről azonnal a Fear Factory ugrott be, a Bolygó Pusztító hangján megszólaló Devin pedig szakasztott Burton C. Bell, csak kicsit agresszívebb formában.

Kellemes dalfolyam a Solar Winds, Devin bámulatosan hozza a tiszta éneket is. Megemlítendő a Color Your World még, mely gyors őrléssel nyit, a mester pedig magasan szárnyaló énektémákat hoz. Majd a dal hol lelassul, hol felpörög, aztán a közepe felé minden elhalkul, csak a gitár marad és Devin lágy éneke. A végére meg újból teljes gázzal hasítunk, nem egy unalmas darab tehát ez sem.

Mivel ez Devin Townsend ötödik (ha a két furcsa zajokkal terhelt instrumentális albumát is idevesszük, hetedik) szóló anyaga, ezért annak rendje és módja szerint egyedül játszotta fel az egészet. Még a dobot is ő programozta (Drumkit from hell), még sincs a hallgatónak hiányérzete. A lemez producere, na ki más lehetett volna, mint maga a főnök. Szóval ez tényleg egy igazi szólócucc, vérbeli Townsend anyag.

Egyébként éppen az új album megjelenésével egy időben jelentette be a mester, hogy mostantól már csak szólókarrierjére akar összpontosítani, nem lesz több Strapping Young Lad és The Devin Townsend Band lemez. Mondjuk kíváncsi leszek én arra, hogy meddig fogja pihentetni például a SYL-et, hiszen ott is ő volt a fő dalszerző, hasonlóképp a DTB-ben. Na, meg eddig éppen a SYL-ben élte ki zajos, féktelen énjét, szólólemezein mindig is dallamosabb volt. De mindenesetre, a Ziltoid The Omniscient egy vicces történettel bíró komoly alkotás, minden Townsend rajongó rohanhat is a lemezboltba. A sztoriból meg filmet (vagy legalább rajzfilmet) kell csinálni, az nem is kérdés.