Ó, jaj. Ez valami kiadatlan, szobában feldemózott, hetvenes évekbeli, kiadatlan AC/DC felvétel?... Azt hiszem, sejthetitek milyen a zene és milyen a minősége. Mint egy gyenge minőségben kódolt mp3, úgy csireg-csörög minden hangszer, ráadásul mindezt mintha átmásolták volna kazin is párszor. Jaj.
Az énekes ugyan nem olyan karcos, mint ausztrál hőseinknél, inkább néha Axl Rose szeretne lenni. A magasainál kifejezetten Rózsis. A második dal már sima nyolcvanas évekbeli bulizós hard rock, kicsit Van Halen-es ízzel. Itt rögtön feltűnik, hogy az énekes hangja kevés ehhez a stílushoz, ide szárnyaló, erős torok kellene nem ilyen "meleg levegőnél picit több jön ki a torkomon"-típus. Meg ugye a refrének. Innen is hiányoznak. Úgy látszik a KB Management valamiért azokat a csapatokat karolja fel, amelyekben semmi érdekes, izgalmas nincs, viszont kiválóan utánoznak másokat. Például itt a harmadik dal AKKORA Bon Jovi - Wanted Dead Or Alive nyúlás, amitől felcsuklott a cd lejátszóm.
Szerencsére csak hat dal található a cd-n, nincs harminc perc sem, és mindegyikben más régi bandát nyúlnak. Az utolsóban pl. az Aerosmith-t. NAAAAAAAAAAGYOOOOOOOOOOOOON. Az énekes hangjáról itt derül ki a legjobban, hogy mennyire BORZALMAS!
Fúúú, és a lemez címe: Play It Loud. Jaj. Nem, nem akarom hangosan. Sehogysenem akarom. A csapat német, 1986 óta gyűrik az ipart, és szeretnének befutni. Félve jegyzem meg: talán némi egyéniség felmutatásával hamarabb sikerülne, hm?...
Pocsék sound, unalmas dalok, középszerű zenészek. Kár az időt vesztegetni ilyesmire.
