Shock!

Hihetetlen, hogy milyen zenekarok bukkannak fel a tetszhalál állapotából. Jelen - német - zenekar 1990 óta létezik, az első albumuk azonban csupán 8 év múlva került piacra, Fireproof címmel. Állítólag nagy sikerrel koncerteznek - hazájukban biztos, a Bundesliga-frizurás részeg true metallereknek szinte tökmindegy, ki reszel a színpadon. Na jó, ez erős volt egy kicsit. De azért van benne valami...

Idén kihozták a második lemezt, az infólap szerint kompromisszummentes zenével. Na ja, kompromisszummentes Judas Priest copy, egy kevésbé erőteljes torokkal, mint Halford vagy Ripper, viszont Ronnie "Pille" Pilgrim megtestesíti a tökéletes kockafejű németet, ilyen külsővel akármelyik II. világháborús filmben főszerepet kaphatna. Persze nem rózsaszín ujjatlan ingben, mely ruhakölteményben meg lehet csodálni a bookletben. A borítófestmény egyébként meglehetősen óvodás színvonalú - még csak erre sem fordítottak túl nagy figyelmet.

14 dal került a korongra, ebből kettő ugyanaz, csak az egyik a rádióknak szánt vágott változat és egy feldolgozás, rögtön ötödikként. Hot Stuff a címe, tizenéveseknek nem mond ez semmit, az idősebb generációnak viszont biztosan ismerős, az eredetit az egykori diszkócsillag, Donna Summer énekelte vala. Tisztán látszik, hogy kifogyhatatlan a true metal zenekarok ötlettárháza, ezek után követelem a Bad Boys Blue feldolgozást! A zenészek a műfaj korlátain belül nem rosszak egyébként, a szokásos sémákat tökéletesen játsszák, mondjuk ilyen témákat nem nehéz megtanulni. Kár, hogy 11 év alatt csak erre futotta. A hangzás sem túl agyszaggató, a kétlábdobos részeknél kifejezetten kartondoboz jelleget vesz fel az egész.

Sok-sok unalmas, és más zenekaroknál épp eleget hallott riffet vonultat fel a Double Action, egyik-másik dalban pontosan meg lehet mondani a forrásanyagot. Ez így ma roppant kevés, még egy true metal zenekarnak is. Ilyen zenével talán még az Ossian rajongókat sem lehet megtéveszteni.