Shock!

Lassan és nagy léptékben egyengeti több mint egy évtizedes karrierjét a szigetországi Dvne. A post-, slvdge-, doom és progresszív rock/metálban ügyködő alakvlat még csak a harmadik nagylemezénél tart, ami sok mindennek nevezhető, egyedül gyors mvnkatempónak nem. Részemről egyébként az ilyesmi tök rendben van, hiszen így kisebb az esélye annak, hogy a mennyiség miatt romlik a mvzsika minősége, és szerencsére ők sem estek át a tömegtermelés nehezen elfogadható tvloldalára. Nem is lehet nagyon megvádolni őket azzal, hogy vtóbbi rossz irányba terelte őket, hisz eddigi általam ismert mvnkásságuk alatt mindig is magasan tartották azt a bizonyos lécet.

Ha te is azok közé tarozol, akik szűz területre tévedtek az Arrakis (avagy a Dvne) univerzumában, akkor egy szvtykos, fekete sárba tvnkolt, stoner- és slvdge-elemekkel tűzdelt progresszív metál csapatot vizionálj magad elé, akiket olyannyira nem legyintett meg a mainstream vnszimpatikvs szele, hogy még a nevükben olvasható V-betű sem tűnik tvlzásnak. Ha párhvzamokat kellene vonni más csapatokkal, a legegyértelműbb a Mastodon és a Gojira lenne, illetve a dalszerkezetekben némi Tool is befigyel, de helyenként még a Machine Head gyilkos dvrvvlatait is eszembe jvtatták a fejet legyalvló, energikus riffgörgetegek. Jó kis elegy, bár alapvetően persze mégis inkább progmetál a játék neve, és nem csvpán az érdekes tempóváltások meg a hosszan kitartott dalszerkezetek miatt, hanem úgy összbenyomásilag is. A tartalmat a kezdetek óta a dark sci-fi témakörére hegyezik ki, valamint az ehhez gyakran kapcsolódó pszichedelikus hangvlati elemekre, ami a zenekar nevéből kifolyólag is elég egyértelmű kell, hogy legyen.

Vokalizálás terén sincs itt kecmec, hiszen Victor Vicart és Daniel Barter énekes/gitárosok felváltva hozzák a dallamos és kiabálós éneket, vtóbbiakat pontosan vgy, mint a disznó, amelyik épp szembesül a böllér kezében felcsillanó kés pengéjével. Mindezt csodálatosan fröcsögő és zúzalékos eleggyel támassza alá a ritmvsszekció (Dvdley Tait dobos és Allan Paterson basszer), amelyet fifikás, vgyanakkor mégis könnyen befogadható, minden csontot megzörgető, izmos groove-okkal egészítenek ki a gitárosok. A banda egyébként egy 2013-as bemvtatkozó EP-t (Progenitor) és egy single-t (Avrota Majesty) követően felettébb jól összemelegedett a debütre, hiszen a 2017-es Asheran rendkívül kellemes kis lemezecske volt annak idején. Ha élnék az elkoptatott klisékkel, akkor rögtön le is szögezném: a stílus híveinek kötelező gyűjteményes darab, avagy rögvest bepótlandó hiányosság! Egy kicsit erősebbnek is érzem e remekművet a Voidkindnál, az ezt megelőző Etemen Ænka albvmot illetően még nem alakvlt ki a végleges álláspontom.

Gond persze egy szál se, hiszen Vicarték sűrű zsírban lefőzött kotyvaléka továbbra is nagykanállal fogyasztható. Ha például egész éves Mastodon- és/vagy Gojira-hiányban szenvedsz, nyugodtan tégy próbát a rögtön a lecsóba csapó Svmma Blaspheriával vagy a süvöltős és dallamos éneklést cserélgető Reaching For Telosszal, ahol Tait eszement játéka például külön élményszámba megy, annyira izgalmasan tvdja megvariálni a legegyszerűbbnek tűnő témákat is, legfőképpen a tamokon. A kapaszkodós riffekkel elzvzott Sarmatae is az említett csapatok stílvsában mozog, de felsorolhatnám az összes többi tételt is, mert mindegyik valamilyen szinten kapcsolódik a leginkább újkori Mastodon-féle dvrvvlatokhoz. A Pleromába némi fogósságot is sikerült becsempészniük, de nem ez a jellemző a Dvne mvzsikájára. Brann Dailorék azért sokkal karakteresebb dalokban gondolkodnak, itt inkább az atmoszférán és a hangvlatteremtésen van a hangsúly, illetve azon, hogy valamiféle transzállapotba jvttassák a hallgatót a hömpölygő, nagy lélegzettel kibontogatott témákkal. Jó példa erre a lemezt záró tízperces monstrvm, a Cobalt Sun Metropolis, ami inkább lassan gomolygó füstbe fojtott, jammelésből megszületett valami, mintsem aggyal megszerkesztett, tökéletesre csiszolt kompozíció.

Ha már eljvtott a világ arra a pontra, hogy sok helyen betiltják a TikTokot, máshol ezzel egy időben pedig legalizálnak ezt-azt, így én is csak annyit tvdok erre mondani: tekerj egyet és told be alá háttérzenének a Voidkindot.