Shock!

Az Endless Riverrel először 2006-ban találkoztam, és első demóhoz képest abszolút nem volt vészes a produkció, ráadásul erősen érződött, hogy ők aztán tényleg komolyan gondolják ezt az egész zenekarosdit, már a körítéssel megadták a módját – mint ahogy most is.

A 2007-ben készült EP-jük három dalt tartalmaz (elnézést a megcsúszott kritikáért), gyakorlatilag folytatták a megkezdett irányt, illetve érezni a fejlődést, összeszedettebbek a dalszerkezetek, szép lassan tisztul a koncepció, mit is szeretnének csinálni, és mire képesek. Nem lőtték túl magukat a saját céljaikon, abszolút korrekt nótákat írtak, és sok helyen már kifejezetten fogósak a témák, ami a progos deathnél nem kimondottan hátrányos. Nem is szól rosszul a felvétel (a soproni MD stúdióban vették fel), kicsit a hörgést jobban bele lehetne olvasztani a zenébe, az még annyira nem karakteres, illetve helyenként színesítésképpen elférne rá még némi effekt akár plusz vokálrészekben (a harmadik nótában egy kevés effektezést használtak, fel is dobta a nótát). Viszont a kicsit blackes károgást mellőzném, komolytalanná teszi a zenét, az öblösebb, mélyebb hörgés jobban illik ide. Ellenben Reider László ritmizálása hallhatóan fejlődött, bár ez egyrészt az angol nyelvnek köszönhető, az előző anyagon még magyar szövegeket olvashattunk. Illetve már nem külsős tag írja a dalszövegeket, hanem a csapat basszusgitárosa, Kürtösi Attila, tartalmilag is izgalmasabbak a korábbi kliséhegyeknél, noha a megfogalmazás még döcögős, kellene anyanyelvi szintű angolos a végleges változatokhoz.

A legsikerültebb nótának a harmadik, Recreate The Existence-t érzem, nem azért, mert valami übersúlyos dolgokat játszanak, hanem hangulatilag sikerült elcsípniük valami többet, mint a másik kettőben. Mindamellett a másik két dal is tartalmaz ügyes pillanatokat, kifejezetten tetszett jó pár témájuk. Ha az Opethet említem, mint elsődleges hatást, gyakorlatilag szinte mindent elmondtam a csapat stílusáról, már csak az egyéni ízek megtalálása a cél, a többivel nem lesz gond, érezhetően fejlődik a zenekar minden téren. A készülő nagylemezt még korainak érzem, egy-két év csiszolódás, dalírás és masszív koncertezés (tudom, hol...) mindenképpen előnyösebb lenne egy ütőképesebb produkció érdekében, de hát az élet és a világmindenség már csak ilyen.

Ha még valakit érdekel a letöltések világában a kézzel fogható produktum, a nyomdai borítós cd mellé egy multimédiás korongot is kaphat, melyen az előző demó, fotók mellett nyilvánvalóan a videók jelentik az érdekességet (hm... színpadon tilos zsebredugott kézzel frontemberkedni, némi színpadi rutin még rájuk férne.)