Tökéletesen eltaláltam, hogy az Evergreen Terrace milyen célt fog szolgálni az elkövetkezendő években nálam. Először háttérzeneként hallgattam, bulvárújságok böngészése közben. Pedig alapvetően nincs gond a zenével. Csak hát... Túl sok működik már ugyanebben a stílusban.
És ami "súlyos-zúzós-groove-os, headbangelős" riff itt hallható, azt már van szerencsénk ismerni tengernyi más zenekarnál - ahol bevallom, tetszett. Itt sem rossz. Csak izé. Ha napokig palacsinta az ebéd, akkor azért négy nap után az ember fellázad és steaket akar, véresen.
Nodeazene. Dallamos metalcore Floridából. Tipikus ordítozós verzékkel, dallamos, fülbemászó refrénekkel. Gyors hc-s témákkal meg divatos trendi metalos részekkel. Néha csordaüvöltéssel. A dallamos részek egész pofásak - noha kizárólag kliséken belül mozognak. Nem vészes, azon kívül, hogy ez után a lemez után is csak a nagy üresség marad meg - mit is hallottunk?...
Sejtelmem sincs, hogy mi fogja kiemelni ezt a csapatot a sok ezer ugyanilyen közül. Talán a kitartásuk. Talán a sok koncert. Talán, ha egyszer picit elszakadnak a saját skatulyáiktól. Talán ha nem egy abszolút randa nyakkendős-öltönyös képet raknak a borítóra.
Szóval nem rossz ez a zene... de nem is kiemelkedő. Ha zenei aláfestést kíván valaki Angelina Jolie és Brad Pitt románcának legújabb fejleményeihez, jobbat nem is találhatna hozzá, mint ezt a cd-t.
