Shock!

Igényes, digipackos csomagolású az Exinferis cd-je, bár a booklet egyik oldalán látható véres zsigerek (vagy mik) nem éppen gusztusos látnivalót nyújtanak. A zajos intróból sem sejthető még, miféle zenét játszanak a srácok, bár a borító és a zenekarnév, lemezcím inkább black metalra enged következtetni.

Nos, nem, metalcore-szerű cucc ez, a nagyon acsarkodós fajtából, némi death hatással. Mivel a lemez már nem is túl friss, meg ugye a tömegtermelés miatt is intoleráns lettem, elő kellett vennem a türelmesebbik énemet, hogy gombnyomogatás nélkül végig tudjam hallgatni a lemezt. A '99 óta létező csapat jelenleg kiadó nélkül működik, addig is itt vannak a régebbi hallgatnivalók.

Meglehetősen sűrű zenét játszanak, kétféle vokállal – az egyik a klasszikus hardcore-os acsarkodós, a másik deathes hörgős. A zene összetett, lendületes, dinamikának sincsenek híján. A Fear My Thoughts játszik hasonló zenét, bár náluk az Exinferis nekem jobban tetszik, valahogy több a tűz bennük.

Egyébként annyira száz százalékosan szerencsére nem illenek a trendibb metalcore csapatok közé, attól ők sokkal durvábbak és sokkal több a (dallamos) death hatás a nótákban. Dallamos ének először a hatodik trackban hallható (ami az intrót és egy átvezetőt leszámítva a negyedik dal), nem a legjobb, olyan tipikus „valamit énekeljünk rá durva zenére, ahogy szokták mások is"-típusú, az énekhang meg hallhatóan kevés. Szerencsénkre sok nincs is a lemezen belőle.

Az talán furcsa, hogy néhány dal 6 perc fölé kerekedik, a lassabb részeknél tűnik ki, hogy a gitárosok ott még kevesek, túrásban biztonságosabban kezelik a hangszereket. Van ilyen. (Mondhatjuk úgy is, hogy amikor zenélni kell, elszáll a tudomány, hehe.)

Korrekt album, de igazából túl kiemelkedőnek nem találtam (kicsit sok a zavaró leállás dalok közben és alatt), koncerten biztos hangulatosak lehetnek, de egyelőre nem fog a világ Exinferis pólóban mászkálni.