Shock!

Dagadtra kereste magát rajtam a Ceva Szoftisz, annyit ríttam, mikor megneszeltem, hogy Mathias Blad - egyike kedvenc Hangjaimnak - hátat fordított a Falconernek és a továbbiakban inkább nyuzikelekben zengedez. A klasszikus, himnikus metalt nyomató banda addig-addig kujtorgott új dalnok után, mígnem leakasztott Mathias utódaként egy Kristoffer Göbel nevű csákót.

Lélegzetszegve, íjként megfeszülő izmokkal ültem le az új cédével a lejátszó elé, s nem is szuszogtam, míg meg nem hallottam a beújított ifjú hangját... s pillanatok alatt megnyugodtam. Ha nem is Mathias, de azért nagyon jó. Tökéletesen megállja a helyét. A Stefan Weinerhall & Co. kiválóan választott. Phű...

Amúgy a banda nemigen változtatott az eddig taposott ösvényen. Lendületes, epikus, nagyon dallamos metaljuk ugyanúgy kellemes hallgatnivaló, mint eddig volt. Szintit szinte teljesen nélkülöző (csupán hangulati aláfestő elemként használó) muzsikájuk cseppet sem tűnik szikárnak vagy színtelennek. Számomra ugyan továbbra is az első albumuk a tökéletes és legjobb, de eme kisdedükre épp úgy büszkék lehetnek, mint a Chapters... darabra. A konceptalbum egy tizenharmadik századi történetet dolgoz fel, melynek böngészésében kedvükre elmélyülhetnek azok, akik fontos a zene mellé a magvas sztori is.

Akadnak romantikus, akusztikus hangulatok, nagyszerű, drámai hatással bíró vokálok, teperő kétlábgépek, csodás dallamhegyek. Az albumot indító The Coronation cseppet megrémít Manowar-ízű, "Hail!"-ezőn dörrenő kórusaival és morcan menetelő stílusával, a nyomában megdörrenő The Trail of Flames azonban gyorsan helyreránt s biztosít róla: pánikom oktalannak bizonyult. Tüstént rám köszönnek a Falconerre jellemző dallamvezetések, megoldások. A címadó The Sceptre of Deception egyike a legerősebb, legdinamikusabb nótáknak az albumon, de szintúgy nagyszerűre sikeredett a meglepetésekkel szolgáló Night of Infamy. A lírai balladákat képviselő Hear me Pray éteri vokálaival andalító, szépséges szerzemény, a Child of Innocence pedig lágyan, békésen zárja le a történetet.

A Falconer továbbra is a klasszikus, himnikus, epikus metal bandák élvonalának oszlopos képviselője. Csak így tovább - sok ilyen jó albumot kívánok még magunknak!