Shock!

A kiadó nemes egyszerűséggel „metal"-ként határolta be a zenét. Nos, ezzel nem is tévednek, csupán a „core" utótagot felejtették le. És ezzel be is fejezném a kritikát – mondanám, ha lusta lennék leírni még néhány karaktert.

A csapat német, és a Tear Of Phoenix romjain alakult, a cd-t a Rape Of Harmonies stúdióban vették fel, ahol olyan bandák dolgoztak már, mint a Heaven Shall Burn, Narziss, Fall of Serenity. A stílust ezzel be is lehet lőni. Mondjuk a dobok jó műanyagok lettek, de ez már lassan műfaji sajátosság: ropogjon meg zakatoljon, de tere ne legyen – így szól a tucat-metalcore kódex.

A kb. harminchat percnyi zene egyébként annyira nem vészes, mint elsőre gondoltam, egészen hallgatható, sőt, kifejezetten szórakoztató. A nótákban a hagyományos klasszikus metal hatások mellett deathes elemek is előfordulnak (sőt, összességében inkább ez érezhető, mint a true vonal), a gitárszólókban pedig van invenció – ha eltekintünk attól, hogy mindet hallottuk már valahol. Ha hazai példát akarnék említeni, a Bridge To Solace-t hoznám fel, bár BTS-ék sokkal inkább dalokban gondolkodnak, nem csak céltalan riffek egymás után helyezgetésében. Egyébként aki el tud vonatkoztatni attól, hogy xy zenekarok újabb recirkulátoraihoz van szerencsénk, az bizonyára kiválóan fog szórakozni a nótákat hallgatva, és bevallom, kismillió hasonló stílusú lemez ismeretével még én is bebólogattam némely dalra, olyan lendületesek a német fiatalok.

A lemez címadója számomra az egyik kiemelkedő nóta, ám mindegyikben van emlékezetes pillanat, tényleg ügyesek, és érezni a törekvést, hogy nem csak a bal alsó fiókból előkotort metalcore kliséket ragasztották össze sebtében. Ha koncerten is hozzák ezt az intenzitást, akkor falakat bonthatnak.

Indításnak nem rossz album, a dömping miatt azonban mégis csak egy hetest tudok adni rá, ám ebből a jövőben feljebb kerekedhetnek. Emlékezetes nóták, klisébbmentes riffek kellenek, és jóban leszünk.