Shock!

A Fixation egy fiatal norvég csapat, akik az áttörés kapujában állnak, és bemutatkozó EP-jük mellé csatolt infólapon a szokásos szóvirágokkal próbálnak meggyőzni, hogy miért különlegesek. Ragadós dallamok, masszív melodikus szintitémák, súlyos riffek a Bring Me The Horizon, a Nothing But Thieves és az Architects nyomvonalán – ezerszer hallottuk, de lássuk, mit tudnak.

Nem is indul rosszul az első, Neurosis című szám, egészen addig, amíg az énekes meg nem érkezik, és ott felszaladt a szemöldököm, főleg, ahogy kibontakozik a dallam, mert egy az egyben Thirty Seconds To Mars, méghozzá Letóék első két lemezéről mintázták a témákat, de a Neurosisról konkrétan a The Battle Of One című dal jutott eszembe. A többi számhoz is kereshetnék másodpéldányt (vagy inkább az eredetet), Jonas Hansen hangszíne néha megtévesztően jaredletós – igazából nem lehet eldönteni, mennyire játszik rá, vagy csak ez jön belőle, de számomra egyelőre minden egyes momentuma kérdőjeleket lebegtet a szemem előtt.

A zene a mai kornak megfelelően érzelmektől átitatott, nagyívű, igazi ingtépős muzsika, kicsit túl szintetikus dobokkal, de összességében modern, erőteljes hangzással. Mivel ránézésre is baromi fiataloknak tűnnek a srácok, a zenéjük is a saját korosztályuknak szól, simán meg fogja őket enni a közönség, ezek a témák csont nélkül aratnak majd élőben, szóval ebből a szempontból is rendben vannak. A négy dalt remekül összerakták, zúzósak és egyben dallamosak, a refrénekre oda lehet figyelni, simán megvan bennük a potenciál, hogy valami nagyobbat dobbantsanak – ha helyreáll a világ rendje, nekik meg még bőven van idejük arra, hogy finomítsák a részleteket.

Az még kérdőjeles, hogy egy lemezt meg tudnak-e tölteni hasonló színvonalú szerzeményekkel, mert azért négy ütős témát még aránylag könnyű összehozni. Számomra a negyedik, What We Have Done a legrokonszenvesebb – ebben tényleg katartikus az érzelmi töltet. Ha a bemutatkozó nagylemezre elhagyják a „marsos” áthallásokat (bár lehet, hogy csak engem zavar), szép nagy lépést tehetnek előre – ez majd kiderül. Kitűnő bemutatkozás!