Shock!

Vékony boríték, benne egy cd, egy lapból álló borító, hátsó rész és info nélkül. Ilyenkor az ember kicsit elbizonytalanodik és persze nem tudja mire is számítson, legtöbbször aztán csalódás a vége. Most ez nem így történt. Elindult a zene, nekem meg szépen lassan leesett az állam.

Valamiféle thrash/prog zenét játszik a német (!) csapat, a jó kis komplikált, technikás fajtából, ezerféle ütem, téma, dallamos ének meg üvöltés is, ezerféle íz és hangulat akár egy percen belül is. Persze lehetne ebből még katyvasz is, ám hála az égnek e zenekar esetében erről szó sincs. A második dalnál furcsa módon a szlovák Xibalba jutott eszembe - emlékszik még rájuk valaki? - de említhetném a Death komplexebb részeit meg egy rakás hasonló vonalon mozgó csapatot (Atheist, Cynic, ha már mindenképpen példákat kell említeni). Egyébként mindenki más hatást fedez fel bennük és ez is óriási dolog, ebből is látszik, hogy nem másolnak, hanem millió hatást építettek bele a saját zenéjükbe.
Próbálok vadászni a neten, hátha bővebb infót találok, van egy német nyelvű honlapjuk, abból sajnos vajmi keveset értek.

Az énekes (Andreas Lohse) hangja erős, jó torok, tud dallamosan énekelni, bár az agresszív üvöltések azért jobban mennek neki, a magasabb hangoknál érezhetően icipicit bizonytalan. Néha még hörög is, szeretem, ha valaki így játszik a hangjával és nem egysíkú (legalábbis ha van mivel játszania persze). A gitárosok minden hangot a helyükre raktak, nincs öncélú tekerés, a szólóknál (egyébként kiválóak a gitárszólók), témavariálgatásoknál minden a helyére került, persze szeretnek "matekozni", de ennél a zenénél és stílusnál ez abszolút helyénvaló és kötelező. Nagy szerencséjük, hogy nem komplikálják túl a dolgokat, vannak fogós részek, amibe az elképedt hallgató belekapaszkodhat és szeretheti, illetve picit tud bólogatni, érezve az ütemet. Aztán a hallgató úgyis elkeveredik. Az utolsó nóta (Husk of the Withered Moth) a legsúlyosabb, zeneileg, vokálilag, szaggatottan húzós, a legvégén, a lezárásnál még a Meshuggah is eszembe jutott.

Engem elsőre meggyőztek a zenéjükkel, aztán ahogy egyre többet hallgattam, úgy vált egyre izgalmasabbá, érdekesebbé és így rabul ejtettek szépen alattomosan. Lehet értük lelkesedni nagyon. Az meg sajnos jellemző a világra, hogy ez is szerzői kiadású anyag, egy független, kis kiadó simán bevállalhatná, jó lenne ebből a zenéből több, nem csak az itt hallható 5 dal.

A hangzás teljesen rendben van, ez a piciny borító szintén. A honlapon látok egy régebbi 6 dalt tartalmazó cd-t, ezek után nagyon kíváncsi lettem arra is, majd becserkészem őket valahogy.

Nagyon ajánlott! Kilenc pont meg csak azért, mert kevés ez az öt dal, én meg gyorsan kérek szépen egy nagylemeznyit ebből.