Shock!

Mint az ismeretes, a Freedom Call a Gamma Ray dobos, Dan Zimmermann projektje, bemutatkozó albumuk, a Stairway To Fairyland a mai napig egyik kedvenc dallamos speed metal albumom, remek bemutatkozás volt részükről, hozzá kell tennem, profi zenészekről van szó, nehéz lett volna lécen alul teljesíteniük. A Freedom Callban az fogott meg, hogy nem másolták szolgaian az elődöket és a kortárs zenekarokat, hanem hoztak egy csepp pluszt a muzsikába, fogóssá tették a legtöbb dalt apró ötletekkel.

Itt a második korong, kicsit féltem tőle, hogy nem sikerül az első színvonalát hozniuk, és be kell valljam, első hallgatásra nem is fogott meg annyira a zene, mint ahogy vártam. Hallgatásról-hallgatásra sikerült megbarátkoznom a friss anyaggal, az olyan himnuszok mellett, mint a zenekarnevet megéneklő Freedom Call, vagy a Farewell a Pharao óriási hangulatával nem tudott elmenni mellettem, a gyors témákat meg sem említem, hogy minden hagyományos metalzenét kedvelő álma valóra válik pár percben.

A legnagyobb meglepetést a Quest jelentette, egy majdnem 8 perces monumentális, húzós, egyszerű riffre épülő dal, mintha egy Master korabeli Metallicát kevertek volna össze egy mai epikus heavy metal zenekarral. Hatásos, el kell ismerni, annak ellenére, hogy Dan elég egyszerű témákat üt a cájgján. A záró waltzer témára épülő The Wanderer méltó lezárása a korongnak, és bátran kijelenthetem, hogy a Freedom Call masszívan megalapozta a helyét a metal világában!