Shock!

Zenehallgatói pályafutásom során sok furcsaságot hallottam már, az osztrák Freund Hein azonban mind között az egyik legbizarrabb formáció. Valamelyest használható infót egyedül a banda myspace-es oldalán találtam, habár abból a sok kreténségből sem egyszerű a lényeget kihámozni. Annyi azonban bizonyos, hogy a Freund Hein 1994-ben alakult, jó néhány mcd után pedig íme, itt van az első teljes albumuk, mely a zenei idiotizmus és elemháborodottság non plus ultrája.

A csapat saját zenéjét progresszív thrashként definiálja, de azért árnyalják is a képet néhány jelzővel: avantgarde, kaotikus, disszonáns, apokaliptikus, experimentális, neurotikus, radikális stb. S valóban, olyan ez a fél órás lemez, mint egy séta a begolyózott rockmuzsikusok szanatóriumában. Nyolc agyahagyott szerzemény sorakozik a korongon, melyek közül négy is német nyelven íródott.

Maga a zene valóban tartalmaz thrashes riffelést, de ne számítsunk Exodus szintű gyalulásra. Inkább a Die Apokalyptischen Reiter lehet a viszonyítási pont, ám a sógorék még náluk is súlyosabb kezelésre szorulnak. Jó példa erre a Trilogy, mely simán az album legőrültebb tétele. Itt az énekes, Hein bebizonyítja, hogy ő a legnagyobb és egyben legbekattantabb Serj Tankian rajongó. Komolyan, néhol a zene akár valamiféle önmagából is kifordított System Of A Down paródiának is elmenne. Ami pedig a borítót és a bookletet díszítő fáradt, gyermeteg rajzokat illeti, nos, a fiúkra tényleg ráférne egy alapos orvosi kezelés.

S hogy kinek is ajánlható a Chaos Immanent? Fogalmam sincs. Mikor az ember először végighallgatja, felderül és jókat röhög a sok baromságon, ami a hangfalakból kiáramlik zene formájában, de kétlem, hogy ezt az albumot a Freund Hein brigád tényleg szokványos zenehallgatásra szánta volna. Sokkal inkább egyfajta paródiája ez a kísérletezős, sokszor a munkásságuk fontosságát túlbecsülő csapatoknak, kik túlságosan is komolyan veszik a kritikákat. Nos, a Freund Hein még hírből sem ismeri a komolyságot.