Shock!

Na, ezek se hallottak még soha A Gyűrűk uráról!... Legutóbbi találkozásunkkor Szilvi meglepett néhány szlovák albummal, melyeket többé-kevésbé sikerült már meghallgatnom. Amiket csak kevésbé, azokat egyelőre tologatom magam előtt, igyekszem minél távolabb birizgálni a lejátszótól, ám a Galadriel volt az, amelyet képes voltam rögtön elsőre végigfülelni.

A fiatal ötösfogatnak ez immáron a negyedik albuma. Általánosságban elmondható, hogy darkos, doomos zenét játszanak, melynek egyik ékessége a Witch becenevű lány énekesi közreműködése. Ez az "érdekes" orcájú hölgy valószínűleg a külseje után kapta a boszi titulust, nem pedig az énekhangjára utalva, az ugyanis inkább angyali, mintsem vasorrú.

A billentyűkkel alaposan megtámogatott, dallamos nóták egyértelmű skandináv érzést keltenek a hallgatóban, tüstént az első perctől fogva. A vérben forgó szemű, hörgő - olykor károgásba hajló - vokálozást egy Dodo nevű fiú szolgáltatja, aki időnként magában morog, máskor jókat duettezik Angyalhanggal, aki amúgy párja az élet viharaiban.

A címadó nóta egy meglepően jól eltalált, kellemes melódiájú szerzemény. Lendületével könnyedén beindítja az ember kezét-lábát. Bármely "echte" északi banda elismerő szájbiggesztéssel irigykedhet, ha meghallja. A többnyire nyúlósan elfolyó, bágyadtan hömpölygő nóták andalító hatásúak, míg a rázizzenős, pörgős részek igazi felfrissüléssel szolgálnak. A Dark Erotica kifejezetten príma darab, míg az A Horned Man már megint annyira skandi, hogy ennél skandibb még egy Finntroll vagy egy Moonsorrow sem lehetne! Folkos finomságok csendülnek, jól illik a narráció a romantikus hangulatú zenéhez - minden nagyon a helyén van. A tempós I'm Everything-ben egyszerre nyomul a szép szintijáték a modern hangzású effektekkel, mégis jól megférnek együtt. Dodo önmagával veszekszik, amúgy Gollam-Szméagol módra, tarolnak a gitárok, ízesek a dobok, Witch hangja pedig igazán szép. A 2848 alakjában instrumentális nótában is részesülünk, méghozzá a tüzes, robbanékony fajtából. A szintén semmire sem utaló (??) Armies of Valinor olyan dallammal indul, amitől újfent eldobom az agyam. Én, kérem, ilyenhez csak kivételes esetekben, kivételes bandáknál vagyok szokva! Nagyon bírnám még hallgatni - egy ilyen témán a Moonsorrow tizenöt percig elrágódik, haha! A rövidke Among Your Tears egy pihekönnyed, lírai szösszenet. Ezt követi az albumot lezáró bónusz nóta, a The Bard's Song (The Hobbit), amely - bár egy ősi Blind Guardian nóta újjáélesztése - összefoglalja a Galadriel esszenciáját: erő, könnyedség, líra és szilajság. Az angol előadásmóddal semmi probléma, profi. Ahogyan a dalok is átgondoltak, kidolgozottak.

Tetszik az album, szimpatikus az atmoszférája. Hangulatai sokszínűek, olykor meglehetősen szélsőségesek - mégis egységet alkotnak. Remekül összehozott anyag, amely ajándékként egy videót is tartalmaz. Igazi meglepetést hozott számomra - nagyon nekem való! Bátran ajánlom a sötét, epikus dark-doom kedvelőinek, mert csípőből felveszi a versenyt bármely nyugati bandával. Azt azért nem bocsájtom meg, hogy a Strong One against the Storm a legjobb résznél ér véget... Burárum!