Újabb retro-rock csapat Svédországból. Mentségükre legyen mondva, hogy jók. Hülye nevük van, a cd borítója sem mindennapi - egy Malleus nevű olasz művész készítette, ami nekem nem mond semmit, de biztos neves ember, ha így külön megemlítették -, olyan, mintha valami jófajta képregény illusztráció lenne, mindenesetre sok habzó szájú majom vicsorog rajta.
megjelenés:
2002 |
kiadó:
Lunasound Recording / Record Express |
pontszám:
8 /10 Szerinted hány pont?
|
A vonatkozó összes stoner rock csapatot meg lehetne említeni, akikkel rokon a Generous Maria, sőt, a nyitó dalra még akár a Loados Metallica hatását is rá lehetne fogni. Vagy akár a régebbi Cultot is itt-ott. De még akkor sem mondok hülyeséget, ha az ötös dalnál erős Doors hatást érzek. Sőt. Nagyon is.
Jelen csapatban annyi a plusz, hogy érzik a műfajt, iszonyat feelingesek olykor a nóták, nem lehet megunni három hallgatás után, bizony jólesik ez még tizedszerre is. Az ilyen retro rocknál ez meg nem rossz dolog, mivel a spanyolviaszt már sokan feltalálták előttük, ők csak írtak tíz koszos dalt. Mocskos rockandroll állatok. Mittomén, a Firebird elbújhat a GM hallatán. Az is igaz, hogy baromira nem lehet megjegyezni a dalokat, mégis jó hallgatni őket.
Szippantyús zene. Néha meg olyan sírós-fájós. Ezzel azt hiszem, mindent elmondtam.