Shock!

Itt egy díszes társulat, akikkel mindeddig sikerült elkerülnöm a találkozást - ám ezúttal cserbenhagyott a jószerencsém. A holland banda neve jelzésértékű: női jelenlétre utal, valamint némi erotikus vonatkozásra. A címet már nem kell ennyire komolyan venni, mert vajmi kevés pogány elem található a zenében, viszont annál több klasszikus heavy, illetve retro vonzalomról árulkodik.

A retroság mind a muzsikában, mind a hangzásban nyilvánvaló. A soundról szólván: irdatlanul tompa, XII. század végi, egysíkú. A nótákat szintén mintha valami pókhálólepte, kísértetlakta szekreter mélyéből kotorták volna elő. Csordavokálok, dühös-rekesztős, kiabálásra hajlamos ének, ős-klasszikus, néhol antik thrash-ízű, máskor trappolósabb molyolás. A bandában egyébként nőstények és hímek keverednek, a tagok pedig olyan badar nevek alatt rejtőznek, mint Bastard, Count August vagy Lord Arydon... A csapat mellesleg büszkén vállalja, hogy a nyolcvanas évek hangulatában utazik.

A többé-kevésbé dallamos, tempós nóták önmagukban jobbára hallgathatók - tucatjával azonban halálosan unalmasak és teljesen érdektelenül hagynak. Tán maguk az elkövetők is így lehetnek a dologgal, ugyanis a társulat arról nevezetes, hogy a színpadon kardlengető, tűznyelő, bikiniben vonagló mutatványokkal szórakoztatják a közönséget. (E koncertek érdekfeszítő hangulatáról tán elárulnak valamicskét a mellékelt képek... Egy, kettő, három, négy) Azt állítják, különféle médiákban "shock-rockbandaként" emlegetik őket. Hát, ha valakit ebben a mai világban még sokkolni lehet néhány alulöltözött macával és pár műanyag koponyával, az meg is érdemli. Nekem inkább cirkuszi bóvlinak hat az ilyesmi, nem metalnak.

Ebben a részint bulizós, részint ál-vérmesnek ható felhozatalban számomra nincs újdonság, izgalom. Azt sem értem, hogy ha valaki berozsdált mjuzikot játszik, ahhoz miért kell a hangzást is elcseszni. Csupán az összhang kedvéért? Ehhez csak gratulálni tudok. Ily módon még a nyomulósabb, akár himnikusnak is nevezhető heavy nótákat (pl. Scream for Metal True) is a lefolyóba küldik. A Nothing's Free-ben - döbbenetes módon - nem más, mint Lemmy szaktárs reszel vendégként. Ezzel meg is találtuk az album egyetlen és kizárólagos fénypontját.

Amúgy vacak és el vele.