Shock!

Ha egy zenekar az InsideOut kiadóhoz kerül, az valahol garancia a minőségre, mindig kíváncsian várom az új felfedezéseket, néhány gyöngyszem mindig megakad a hálójukban. A származásilag már a nevéből is behatárolható (egyébként tényleg svéd) Gösta Berlings Saga új lemeze, a Konkret Musik pedig az én hálómon is fennakadt, és ugyan július végi volt a megjelenés, nem ártott érlelni egy ideig, hogy pár hét elmúltával még mindig ugyanazt érzem, gondolom-e, mint először.

Elektro-avantgárd-alternatív-retroprog. Filmzeneszerű élmény, organikus, élő megszólalás: azt érzed majd, hogy a szobádban dübörög a zene. Nagyjából ezt adja a már húsz év történelmi múlttal rendelkező Gösta Berlings Saga. Húsz év nagy idő, és úgy tűnik, náluk most álltak úgy a csillagok, vagy ért össze úgy a történet, hogy szélesebb ismertségre tegyenek szert. Már előző, két évvel ezelőtti lemezük, az ET EX is az InsideOut égisze alatt jelent meg, elképzelésem sincs miért, de akkor átment a radarom alatt. Persze most visszanyúltam ahhoz a lemezhez, de vagy épp rossz passzban voltam, vagy tényleg akkora minőségi ugrást hajtottak végre a kettő között, netán épp az a zenei anyag nem hozzám szól, de bevallom, lekapcsoltam, nem jött át az ottani mondanivaló. Az új albumon rövidebben is fogalmaznak, amitől sokkal kompaktabb, lényegre törőbb a mondanivalójuk, és sokkal dúsabb a szintetizátoros hangzás, talán ezért is talált rögtön utat hozzám a friss zenei anyag.

Ha eddig nem derült volna ki, elárulom, hogy a GBS instrumentális zenével írta körül a határait, aminek egyik fő nehézsége általában a figyelem fenntartása, és örömmel mondhatom, hogy a zenekar megugrotta ezt a lécet, ez a tizenkét tételes lemez végig magán tartja a fókuszt, olyannyira, hogy simán meghallgatom egymás után párszor. Persze nem titok, hogy imádom a lüktető, lélegző, virágként kibomló zenéket, a Gösta Berlings Saga dalai pedig pontosan ilyenek: mint amikor timelapse videón nézed az égen átfutó, folyamatosan formálódó, gomolygó felhőket vagy egy golgotavirág kibomlását (bár azt szabad szemmel is látni, zseniális növény). És ezzel nagyjából azt is körülírtam, hogy utaztatós, pszichedelikus ihletettségű hangulatzene a Konkret Musik, ahol a horzsoló riffek helyett a moduláris zakatolás a jelszó.

A nyitó Släpad című dalról elsőre a Pure Reason Revolution ugrott be, akad némi hangulati hasonlóság, de ez gyorsan el is illan – a rokon vonások talán a közös gyökerekben kereshetők. A kettes Vinsta Guldklocka még filmzenésebb, annyira, hogy jellegzetes Hans Zimmer-es gondolatokat is átültettek a világukba. A Close To Home nagyívűbb, vangelises gondolatai után a címadó, Konkret Musik elektronikus rammsteines lüktetésű kraut punk, amitől mindig vigyorogni támad kedvem, és amihez egy totálisan hipnotikus videót is készítettek. A To Never return repetitív, vonszolós, poszt-apokaliptikus hangulata még a spagettiwesternek világát is magába olvasztja (Ennio Morricone munkássága sosem fog elfelejtődni). A '70-es, '80-as évek szintetizátoros zenéi feslett módon átitatják a zene egészét (nyilván itt a Kratfwerk és a Tangerine Dream megkerülhetetlen), így az átkötő A Fucking Good Man majd két perce Blade Runner-hangulata (és így persze Vangelis) sem okozhat meglepetést. A Förbifart Stockholm kikacsint a retro-syntwave felé, a záró A Question Of Currency akusztikus zárása klasszikus filmzenét idéz.

Biztos vagyok benne, hogy hangulatos fényekkel, háttérvetítéssel ez a zene élőben üt igazán, van benne egyfajta varázslatos lüktetés, amiben érezni lehet az ősi mágiát. Elképzelésem sincs, hogy lesz-e alkalmam bármikor is élőben megnézni őket ebben a másféle világban, de azért hátha rendeződnek az élőzenei sorok is pár éven belül. Most ott tartok, hogy egymás után simán meghallgatom néhányszor, te pedig ha az analóg szintihangzást hiányolod mostanában, csapj le erre a lemezre azonnal.