Shock!

A Grave Digger kapcsán egy rakat pofás közhelyet el lehet sütögetni: a zenekar a német színtér állócsillaga, a germán metal zászlajának magasra emelője, a precizitás és megbízhatóság megtestesítője stb. A szkeptikusok szerint viszont újra és újra ugyanazt az albumot szállítják le, és tulajdonképpen ezek a megállapítások – pro és kontra – ülnek is a Chris Boltendahl által vezetett négyes (a lemezen ugyanis nem játszik a billentyűs Marcus Kniep) esetében. Ennek ellenére, ha valaki nem csak felületesen ismeri az 1980 óta létező zenekar munkásságát, az pontosan tudja, hogy saját, meglehetősen markáns világában azért a Grave Digger mozgolódik kissé erre-arra. Ez pedig leginkább abban nyilvánul meg, hogy epikusabb, himnikusabb oldalukat mutatják éppen vagy inkább a szikár, gyors riffelést helyezik előtérbe.

Az új lemez a heroikus, himnikus vonalat viszi tovább, bár kétségtelen, hogy riffelős darabok is felkerültek a Havancsák Gyula által készített borítóba csomagolt Healed By Metalra. A tizennyolcadik album karakterét azonban nem ezek határozzák meg, hanem az olyan ökölrázós himnuszok, mint a nyitó, riffelésében kifejezetten rockos címadó, a The Commandments Of Metal vagy a záró Laughing With The Dead. Számomra ugyanakkor leginkább a védjegyzett, vastag Grave Digger-kórusokat Judas Priest-ízű riffeléssel vegyítő darabok jönnek be igazán, mint a Lawbreaker (a cím és a gitártéma is egyértelmű utalás a brit legendára), a When Night Falls vagy a Kill Ritual, bár tulajdonképpen mindegyik dal megállja a helyét. Összességében a Healed By Metal hozza tehát a szokásos szintet, azaz nem lóg ki a diszkográfiából, bár tény, hogy akadt már ennél izmosabb lemezük is bőven.

Van viszont egy igen komoly hibája a korongnak, mégpedig az, hogy néhány szöveg sajnos kifejezetten kínosra sikeredett. Azzal persze tisztában vagyok, hogy a heavy metal nem feltétlenül agysebészet (nem is kell annak lennie), egy ötvenes arcok alkotta zenekartól azonban már-már a vállalhatatlanság határát súrolják egyes dalok, illetve azon tény, hogy a booklet közepén a metal tízparancsolata is megtalálható, olyan kitételekkel, hogy „Ne vágasd le a hajad!" meg „Oszd meg a sörödet metaltestvéreiddel!" Remélem, hogy ez komoly, mert viccnek durva lenne... Szóval bármennyire is toleráns vagyok a heavy metal életérzést dicsőítő zenekarokkal kapcsolatban, a Healed By Metal egyes tételeinek tufasága mégis kifejezetten zavaró, főlegm ha figyelembe vesszük, hogy a Grave Digger mára klasszikussá érett lemezein előszeretettel merített például történelmi témákból is.

Nem akarom azért túlzottan lehúzni a korongot, mert zeneileg rendben van, és ha bejön neked Chris reszelős anti-hangja, akkor ugyanúgy eltalálnak majd a vastag kórusok, ahogy azt velem is tették, igazán kiemelkedő dalokat azonban most nem tudtak összehozni, így a Healed By Metal egyértelműen a Grave Digger-életmű szürkébb eresztései közé sorolható.