Shock!

december 23.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Great White: Rising

A kaliforniai Great White parádés visszatérést produkált a 2007-es Back To The Rhythm lemezzel, és elég gyorsan kirukkoltak a folytatással. Időközben a basszusgitáros Sean McNabb helyére ugyan új ember érkezett Scott Snyder személyében, de a bluesos hard rock zene mesterei ettől természetesen jottányit sem változtak.

megjelenés:
2009
kiadó:
Frontiers / HMP
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 3 Szavazat )

A stílus ezúttal is ugyanaz, ami miatt annyira lehet szeretni őket, az összkép ugyanakkor egy kicsit még lelazultabb, mint legutóbb volt. Jack Russellék persze mindig is vonzódtak a lírázáshoz, így aztán senki számára sem lehet meglepő, hogy ezúttal is írtak egy nagy adagnyi lassú vagy lassabb nótát, tehát nem a balladák aránya változott számottevően. Sokkal inkább arról van szó, hogy még a húzós dalok is bluesosabbak, csupaszabbak, mint két évvel ezelőtt. Ezt a jelleget a száraz, puritán hangzás is csak tovább erősíti.

Egy Great White albumról igazából nehéz értelmeset mondani ilyen múlt után – több mint 30 éves zenekarról van szó, habár hosszabb-rövidebb kihagyásaik azért akadtak közben –, mert aki szereti a bandát, tudja, hogy megbízhat bennük. Én is úgy vagyok vele, hogy hiába áll hozzám közelebb az előző album erőteljesebb világa, nem vagyok képes kiszedni a Risingot, ha egyszer beraktam, mert egyszerűen annyira élő, lüktető és őszinte. Ráadásul ez itt az az eset, amikor az sem tud érdekelni, hogy egy sor újonnan elővezetett nótarészletet, riffet, sőt, akár konkrét dallamfordulatot már ők maguk is többször elsütöttek: ez itt kortalan feelingzene, ahol tökmindegy, hogy a tyúk vagy a tojás létezett-e előbb. Ülnek a míves gitártémák, a finom szólók, díszítések (Mark Kendall a legnagyobb és egyben legalulértékeltebb császárok egyike ezen a bluesos vonalon), Russell ráspolyos hangjának nem lehet ellenállni, és persze maguk a dalok is rendben vannak, még ha el is férne a lemezen több energikus momentum.

Ezúttal nem vélek felfedezni olyan kiugróan erős szerzeményeket, mint a Back To The Rhythm, a Here Goes My Head Again vagy a Was It The Night? voltak az előző albumon, inkább egységesen izmos a Rising. Ha szereted a bandát, a nagyon komoly '70-es évek-feelinggel átitatott, száz százalékosan amerikai Shine, a talán legfogósabb, jellegzetesen kesernyés Loveless, a kalapálósabb tempójú My Sanctuary vagy a Down On The Level ízes rock-blues-funk egyvelege nyilván nálad is ott lesz a közelgő meleg hónapok állandó soundtrackjei között, így különösebb műelemzésnek nem látom értelmét. Amennyiben nem ismered őket, inkább a '89-es ...Twice Shy-jal vagy a '92-es Psycho Cityvel kezdd a haverkodást, de ha azok bejöttek, ez is garantáltan kelleni fog. Nem szögeket zabáló, lakásszétverő metalt játszik a Great White, de nyári dögléshez, lelazuláshoz eszményi aláfestés ez a hagyományőrző hangulatrock. Eljöhetnének már valahová a környékre egy klubturnéra.

 

Hozzászólások 

 
#3 Equinox 2019-10-29 09:29
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - Equinox:
Ezekrol a sokat emlegetett klasszikusokrol nem lesz cikk? Psycho City mellett nekem a Once Bitten a kedvencem, a legerosebb dal meg a Hookedon van (Desert Moon). Nagyon szeretheto banda

Ha már így megkérdezted, a Twice Shy be van tervezve még idénre nálam.

Szamitottam ra, hogy lesz es arra is hogy a Twice Shy lesz az.
Idézet
 
 
#2 Draveczki-Ury Ádám 2019-10-29 08:40
Idézet - Equinox:
Ezekrol a sokat emlegetett klasszikusokrol nem lesz cikk? Psycho City mellett nekem a Once Bitten a kedvencem, a legerosebb dal meg a Hookedon van (Desert Moon). Nagyon szeretheto banda

Ha már így megkérdezted, a Twice Shy be van tervezve még idénre nálam.
Idézet
 
 
#1 Equinox 2019-10-29 08:01
Ezekrol a sokat emlegetett klasszikusokrol nem lesz cikk? Psycho City mellett nekem a Once Bitten a kedvencem, a legerosebb dal meg a Hookedon van (Desert Moon). Nagyon szeretheto banda
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Anthrax - Budapest, Budapest Park, 2013. július 30.

 

Marty Friedman - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Destruction - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Watch My Dying - Gödöllő, Trafó, 2003. május 23.

 

Wackor - Budapest, Süss Fel Nap, 2006. április 25.