A Green Path debütáló anyaga amolyan derült égből kvázi villámcsapásként ért; nem mondanám, hogy az elmúlt évek alatt megtöltötték volna a rocksajtót a róluk szóló információkkal, így tényleg meglepett az első lemez híre, amitől először szokás szerint idegenkedtem, aztán kb. két hallgatás után megszerettette magát velem annak ellenére, hogy még közel nem hibátlan a zene.
A 2004 óta létező csapat a manapság inkább fehér hollóként aposztrofálható modern metal stílust képviseli, ami nyomokban a következőket tartalmazza: feszes, groove-os riffelés, megjegyezhető refrénekkel, tehát jellegzetesen olyan zene, amit hangosan jó hallgatni, mondhatni gondűző jelleggel, ráadásul néhány énekdallamot pár nap pihentetés után is önkéntelenül dúdolgat az ember.
Ha a hazai vonalat nézem, akkor kb. a FreshFabrik/Superbutt/Mangod inc./Dystopia körvonalat említeném ahova be lehetne illeszteni GP-éket is - hjaj, a második dal túlságosan is mangodos, azért legközelebb ilyet ne, de ettől eltekintve korrekt a No More Lies. És annak ellenére, hogy egyes témák nem ütnek agyon az újdonság erejével (jó, hát manapság mi üt agyon az újdonság erejével), valahogy totálisan szerethető formát adtak a daloknak, amihez sokat hozzátesznek Püspöki Péter vokáldús énektémái, amelyek nem egyszer ilyen klasszikus amerikai slágermetal feelinget hordoznak (pl. Grey, Who You Are, From the Underground).
Ha egy koncerten lehet segget rázni, az sem épp hátrány, a Green Path zenéje meg kifejezetten ilyen, így az is elmondató, hogy bizonyos aspektusból 100%-os csajzene a No More Lies. A slágeresség hátulütője ellenben pont az, hogy hosszú távon bizony egyformának tűnnek a dalok. Tény, hogy baromi nehéz egy albumnyi slágert megírni, pont ezért férne bele legközelebb másféle lazulás, vagy kevésbé lazulás, hogy feloldja a megrekedő hangulatot.
Nem is szól rosszul a lemez, noha a dobokat lehetne kicsit hátrébb tolni legközelebb, a gitárokat meg előrébb (vélhetően erre a zenekar is rájött már), és még a borítóval is próbáltak elszakadni a metal standardoktól.
Nem az év lemeze, de több, mint kellemes bemutatkozás, akit érdekelnek a hazai modernebb vonulatú csapatok, annak bátran ajánlom a Green Path lemezét, én meg egészen biztosan nem fogom elkerülni őket, ha koncerten valahol összefutok velük, sőt.
