Shock!

Egy dolog bizonyos: ezek az egykoron úttörő svédek ma is nagyon tudják, mit akarnak. És időről-időre gondoskodnak róla, nehogy bárkinek eszébe jusson leírni őket... A tíz nótát rejtő korong a váltakozó sebességgel zúzó-száguldó, atomikus töltetű Secrets dallal indít, amely egyben az első fülbemászó, himnikus melódiákat is meghozza a rajongók számára. Röpke csembalós-szimfonikus zizzenet, szélvész gitárjáték és olyan királyságos téma, amire igazán nem lehet panasz!

Ököllengetésre, együttkiabálásra buzdító refrénnel dicsekedhet az elsőre ható Blood Bound, de az apró furfangot rejtegető Fury of the Wild sem marad le mögötte. Megjegyzendő: Cans koma hangja mintha kissé vékonykára lenne kanyarintva itt-ott... A Hammer of Justice némileg menetelősebb, jellege talán emiatt is érződik közelebb a true metalhoz.

Ritkaságnak számít szembetalálkozni egy olyan balladával, amely gágogó libabőrökkel borít el és hirtelen még a szuszt is belém rekeszti... A Never, Ever azonban ilyen. Szépségét, szenvedélyességét aligha lehet szavakkal érzékeltetni. A zord, konok Born to Rule aztán sürgősen véget vet az érzelmi gyengélkedésnek és visszaránt a kemény, fémes talajra. Málházva vonszolja magát az akut himnikus be- és kiütésektől szenvedő The Templar Flame. Ami ennél himnikusabb, az már a nemzeti himnuszok kategóriájába tartozik. Az Imperial réveteg, romantikus, akusztikus zöngemény. Igen hallgatékony melódiával, nyelvi zavarokkal küszködők számára is könnyen bemagolható refrénnel rendelkezik a beindulós Take the Black. Az anyagot a bő 12 perces, mesélős-epikus monstrum, a Knights of the 21st Centrury zárja. A szerzeményt bevezető (majd lezáró), vérfagylaló nyögéseket és halálhörgéseket kiskorú fémarcok csak szülői felügyelet mellett hallgassák! Voltaképp percekig nem történik sok érdekes, de végül a merész lovagok mégis nekiveselkednek és a gyeplők... bocs, húrok közé csapnak. Ismét málházunk egy sort, amúgy ráérősen, döcögve - noha dallamokkal gondosan ellátva -, mígnem rálendülünk egy riffre és kiteljesedve, lelkesülten érünk célhoz. Ahol mi más várhat ránk, mint egy végső himnusz...

Pompás melódiák, dögös nóták, gyönyörű ballada, töretlen energikusság. Ez a kalapács biz' még mindig ütőképes.