Metalcore az érthetetlenül artikuláló fajtából. Dallamos refrénekkel. Floridából. Kicsit nyálasak a refrénnél, de hát MTV-n nevelkedtek, mit lehet tenni. De pont ettől hiába kidolgozottak a dallamos részek, túlságosan klisések. Bár a zene is az. Talán ha nem lenne több metalcore zenekar a világon, mint mekdonácc, akkor több izgalmat okozna ez a lemez is.
Kicsit halvány a sound is, a gitárok hátrakeverődtek és gyengén szólnak. Szóval inkább emo irányba mennének, mint a metal felé. Vagyis inkább a mainstream siker felé. Nincs benne tűz, dög. Semennyi. De még annyi sem. Engem is letőmondatosított a zene. Az énekes nem egy nagy vasziszdasz, gondosan elkerüli, hogy kitartsa a hangokat, túlságosan gyorsan zárja le a szavakat: ez így elég amatőr. Kb. olyan, mintha mondókát szavalna. Az acsarkodás is olyan, mintha egy óvodás mellé mikrofont helyeztek volna el, pontosan abban a pillanatban, amikor elveszik a kedvenc homokozólapátját. Sok helyen kimeríti a röhejes fogalmát. A harmadik szám után tudod milyen az összes hátralévő dal. Bár a hetedik dalban találtam egy érdekesebbnek mondható részt. Ebből akár még dalt is írhattak volna.
Van egy nyálas lírájuk is, amit nyilván slágernótának szántak, meg rádiós sikernek. Meg van rejtett track is, azt hallgassátok meg, valaki kegyetlen hamisan nyervákol nagyzenekarra. Na, ez jó volt, legalább röhögtem egy nagyot. Gondolom valami helyi Uhrin Benedek lehet.
Korrektül "megcsinált" lemez, de nem több. Divatos kiszámítható hc-emo-metal zenék kedvelőinek. Olyanok számára, akiknek trendi módon félre van fésülve a frizurájuk, ami nem túl praktikus és még hülyén is néz ki. De csak azoknak. Nem, nem közepes, mert túlságosan izzadságszagú ez nekem.
