Ha kiadó nem vállalta még fel, legalább szerzőiben kijött a Hangyák első nagylemeznyi anyaga - legalábbis a srácok eléggé be vannak sózva, hogy két demó után közel negyven percnyi Hangyák dalt borítsanak a hallgatókra. 1997 óta létezik a csapat, hatan vannak - két vokalista van, azért -, műfajilag amolyan modern, hardcore-os metalként lehetne jellemezni őket.
|
megjelenés:
2002 |
|
kiadó:
szerzői kiadás |
|
pontszám:
7 /10 Szerinted hány pont?
|
Helyenként határozottan prongos hatásokat hallottam (érdekes, mostanában elszaparodtak az ilyen hatású zenekarok), mondjuk ez még belefér, legalább egy kicsit fellazította a szigort. Az Éjjel látsz...-ot a Denevérben vették fel, és jobban szól, mint sok más Denevéres cucc, tömörebb a hangzása, mint általában az onnan kikerült anyagoké. Bár a basszus egy kicsit hangsúlyosabb, mint kellene.
A dalok között vannak kifejezetten jól sikerültek és szürkébbek is, néha az ének nem tetszett - konkrétan a rapelős részek nem az igaziak, az ordítás oké -, néha csak a középszerűvé süllyedő riffek, viszont az dicséretes, hogy a dalokat nem intézik el azzal, hogy belepakolnak két riffet és végigzúzzák az egészet, attól azért zeneibb, érdekesebb itt-ott a Hangyák zenéje. Viszont egy-egy témában a CDT köszönt vissza rám. Mondjuk valahol egyforma gyökereik vannak, az nyilvánvaló.
A Hangyák még nagyon egy stíluson belül mozog, ha egy kicsit nyitnának más zenék felé, jót tenne nekik. A helyükben kiszórtam volna a kevésbé sikerült dalokat és egy ütőképesebb EP-t adtam volna ki, így egy kicsit tömény és hosszadalmas a sok döngölés.
Még mindig az igazi fogósságot hiányolom a dalokból, amire felkapnám a fejem és lelkesen bólogatnék. Na, ilyen még elég kevés van sajnos a korongon. Ám ha szereted a súlyos metalzenéket, tehetsz egy próbát a Hangyákkal. Kell nekik még pár év, hogy igazán nagyot tudjanak ütni. Majd meglátjuk. Sok sikert hozzá.
