Shock!

A Haste emlékeimben ezidáig egy középszerű hardcore csapatként létezett. Valamelyik előző lemezük meg is van, de nem hallgattam agyon, ha ennyire nem ugrik be a zenéjük. Mikor megérkezett a cd, már az gyanús volt, hogy egy fehér alapú, az átlagtól (hardcore és metal egyaránt) nagyon eltérő, egyszerű, de ízléses borító takarja a lemezt.

Gyorsan be is raktam a lejátszóba, és nagyon csodálkoztam, hogy mi történt a csapattal. Mert változtak. Zeneileg nagyon. Az első két dal ilyen dallamos lightos rockzene, divatos énekstílussal - az az emo-s, kicsit nu metalos keverék -, csipet düh csak a harmadik dalban érkezik, meg az üvöltés is. Itt megnyugodtam, hogy mégsem cserélték el a mesterszalagot és valóban a Haste zenél a cd-n.

Amúgy két énekes is zeng itt, Kelly Reaves énekli a magas, kissé vékonyka témákat, Chris Mosley a mélyebbeket. A vicc az, hogy Kelly nemrég vált ki a csapatból, Chris pedig magára vállalta az összes vokalista feladatot, reméljük bírja majd tüdővel, torokkal. Kicsit koncepciótlannak érzem a háttérzeneként elsimuló dalok között néha a pici durvulatot - na persze azokban is csak egyes riffek durvábbak - kicsit altat is a lemez eleje. Nagyjából a korong közepétől ráznak fel, a hatodik nóta, a Room 134 kifejezetten üdítő pillanatokat tartalmaz zeneileg. Ezzel kellett volna indítani. Mondjuk aztán a következő dallal sikerült lehűteni a kedélyeimet, mert elég töltelék szegényke. De csak azért, hogy a God Reclaims His Thorne cíművel ismét felrázzanak, ahol a Lamb Of Godból D. Randy Blythe tornáztatja meg hangszálait, jól is teszi, mert dinamikát adott a dalnak, nem is keveset. Ezt is valahova a lemez elejére kellett volna helyezni. A végén pedig végképp fel akarják pörgetni a hallgatót, mintha nem is ugyanaz a csapat lenne, mint a lemez elején, na itt már elhiszem, hogy hardcore zenekart hallgatok. Teljesen korrekt dal, az üvöltős fajtából, ráadásul itt van a lemez legjobb riffje, ami bár síkegyszerű, de üt.

Baromi divatos ez a zene (legalábbis egy része), vannak felemelő pillanatai, csak még egy picit semmilyen mindenféle szempontból. Azért még párszor meg fogom hallgatni, mert összességében egész pofás.