Shock!

A dán Hatesphere sosem tartozott a nagy meglepetéseket okozó csapatok közé, a kezdetek óta gyakorlatilag egy színvonalon működnek, de az a színvonal legalább a léc felett van – legalábbis optimális esetben. A legutóbbi lemez óta nem kevéssé megújult tagsággal akár a most futó thrash-hullám élvonalába is kerülhetnek, a To The Nines erre megad minden esélyt.

Nagy meglepetéseket mondjuk nem tartogatnak, követték a régi jól bevált receptet, aminek két fő összetevője az energikus thrash és a sok tika-tika-ütem, amiből olykor tökéletesen elegendő 35 perc is, ahogy azt a régiek is okosan megmondták. Igen, lehetne nyávogni, hogy de ha már ilyen drágák a cd-k, legalább lehetne rajta több zene, ami jogos is, nyilván ezért raktak bónuszokat a bolti változatra.

A tagság olyannyira kicserélődött, hogy egyedül Peter 'Pepe' Lyse Hansen maradt a régi gárdából, ami elsőre meghökkentő és kétségessé tette, hogy a csapat tudja-e folytatni a régi minőségben a dalírást. Szerencsére itt nincs gond semmivel, igaz, hogy az új énekes, Jonathan 'Joller' Albrechtsen hangszíne kicsit más, de annyira nem üt el elődjétől, hogy bárki a szívéhez kapva átkot kezdjen szórni a csapatra.

A Cloaked In Shit fő témáját mondjuk Devin Townsendtől nyúlták (illetve Strapping Young Lad, bár ez már oly' mindegy), ám még ezért sem lehet haragudni rájuk, és az sem túl nagy baj, ha annyira mégsem karakteresek a dalok, hogy két nap múlva is dudorászni lehessen. Arra tökéletes, hogy az ember kieressze a gőzt, ha úgy hozza a kedve. A The Writing's on the Wallt és az Aurora-t emelném még ki a lemezről, mint kiugró szerzeményeket, akinek ezektől sem ugrik a léggitár a kezébe, az menthetetlen és menjen inkább libapásztornak vagy hallgasson folkmetalt.

A szokásos Tue Madsenes sounddal megáldott To The Nines a thrash kedvelőinek tökéletes választás; ugyan nem egy alapmű, nem is az év lemeze, csak egészen egyszerűen marha jó, néha meg nem is hiányzik más, nem igaz?!.