Shock!

Idén elvileg egy új Exhorder-lemez is kijön majd, ám a jelek szerint Kyle Thomas énekes és Marzi Montazeri gitáros állatira megtalálta egymással a hangot, a Heavy As Texas név ugyanis szintén őket takarja. Amolyan nem várt ajándékról beszélünk tehát ebben az esetben, én legalábbis az első hírekig nem számítottam semmi ilyesmire. Arra meg aztán főleg nem, hogy ennyire bejön majd ez a formáció, ahol egyébként Anup Sastry dobos (Marty Friedman, Jeff Loomis, Skyharbor) és a keresett hangmérnök/producer, az itt basszerként nyomuló Chris „The Wizard" Collier muzsikál Kyle-lal és Marzival. (Igaz, csak a stúdióban, élőben Lenwood Sonnier basszer és James Goetz dobos segíti majd őket.)

A nevek alapján ebben az esetben elég jól be lehet lőni, mire is számítson az ember. Kyle Thomas az amerikai Dél metalszínterének emblematikus arca, aki az Exhorder mellett többek között a Floodgate-ben, az Alabama Thunderpussyban és a Trouble-ben is bizonyított már: bivalyerős, klasszikus képzettségű torok, aki a fifikás dallamok mellett a torokszaggató üvöltésekben is verhetetlen. Montazerit elsősorban Phil Anselmo illegális katonáinak első korszakából lehet ismerni, de az Exhorder mellett zenélt például Ripper Owensszel is azóta. A fickó gyilkos gitáros, aki nemcsak jó cimborája volt a néhai Dimebag Darrellnek, hanem hasonló stílusban is játszik. Ezek alapján aligha lep meg bárkit is, hogy a zene hallatán elég gyakran beugrik a Pantera meg az Exhorder neve (a két csapat „ki hatott kire és ki lopott kitől" viszonyát most ne firtassuk, rohadt unalmas már ennyi év után, ráadásul soha nem is lesz konszenzus a kérdésben), ugyanakkor nem merül ki ennyiben a műsor.

A lemez helyből az egyik legjobb dallal, a To Keep A Promise brutálisan eltalált groove-okra épülő, zsíros thrash/groove-indulójával nyit, amely remekül adja meg az alaphangulatot Kyle zsíros dallamaival és Montazeri übefeelinges gitárszólójával. Hasonlóan gyorsan mászik be a fülbe a Blind is, ahol mintha csak az Alice In Chains tette volna hozzá a magáét egy fiókban maradt, doomcore-osabb Floodgate-nótához, amit jó alaposan meg is tördeltek, hogy egy fokkal kevésbé legyen nyilvánvaló. A Reality Check ismét a falbontó riffelés és Thomas elementáris előadásának kettősségével kábít, és igazi csúcspont, valami brutális, micsoda energiák robbannak a dalban. A King Of Fools pedig az album legrockosabb lüktetésű darabja, igazi déli metal a lehető legjobb formában.

Persze azért akadnak a lemezen meglehetősen elvetemült pillanatok is, Montazeri gyárilag vonzódik az ilyesmihez. Viszont – szemben például a Ripper-féle EP-vel – Kyle szerencsére képes volt fazont adni ezeknek a sok töréssel, elvetemült, pszichopata váltásokkal telepakolt riffkoncentrátumoknak is. Az It's Onban a klasszikus Exhorder-áthallások mellett nem kevés Trendkill-érás Pantera is figyel (még Sastry is egészen hasonló módon támadja a lábdobokat, mint annak idején Vinnie Paul, egyébként nem kizárólag itt), a Death Of A Prodigyben pedig még némi blastbeates death/black-kotyvalékot is ránk zúdítanak. Viszont az az egészben a legviccesebb, hogy Thomas még erre is képes legalább részben dallamosan énekelni. Csak jókat tudok mondani a két, egyenként is hét-hét perc fölé kúszó zárótételről is. A From This Day On finoman balladisztikus elemeket vegyít súlyosan zakatoló, vonszoló betétekkel, kifejtős – nagyon Dime-ízű – szólóblokkal, a Love Gets Us All pedig egy felszabadító, hatalmas terű himnusz, amely már-már meglepően melodikus és monumentális így a legvégén.

A dalok mind bejönnek, de az egyéni teljesítményekről is csak felsőfokban tudok beszélni. Noha gitártudását eddig is nagyra értékeltem, Montazeri dalszerzői képességeiről a korábbiak alapján nem voltam annyira kiugró véleménnyel. A Heavy As Texas alapján most úgy látom: Kyle előtt igazából csak nem talált megfelelő szerzőpartnert magának, utóbbi meg alapból is az egyik kedvenc énekesem. De a ritmusszekció is nagyokat villant, ahol kell, és persze állati jól is szól az album, de hát Collierrel a fedélzeten ez azért nem annyira meglepő.

Mindössze nyolc dal és 36 perc a Heavy As Texas albuma, nem is találták fel rajta újra a kereket, nálam viszont ezzel együtt is 2019 eddigi legkellemesebb meglepetése ez az anyag. Exhorder-, Pantera- és Floodgate-híveknek gyakorlatilag kötelező, de voltaképpen bárkinek nyugodt szívvel merem ajánlani, aki vonzódik a groove-os, délies muzsikákhoz.